Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)
19 Erre a következő döntvény hozatott: Tekintve, hogy a esödrendt. 2. §. értelmében a csődbíróság illetékessége alá esak a bukott vagyonát illető perek vonhatók, a bukottra nézve megnyílt örökség pedig, mielőtt osztályrésze megállapittatott és átadatott, ily vagyonnak nem tekinthető; tekintve, hogy ezzel kapcsolatosan, a csödrendt. 19. §-ban kimondatik, mikép Jha a bukottat valamely örökség illeti, az ötet illető résznek kiadása az 1836: XIV. tezikk, illetve jelenleg az ennek helyébe lépett mostani örökösödési eljárás szabályai szerint eszközlendö; miből önként következik, hogy ily esetben is az örökség átadására, s a netán felmerülendő örökösödési perek elintézésére, nem a csődbíróság, hanem a polgári törv. rendtartás szabályai szerint illetékes rendes bíróság van hivatva: ezek szerint tehát, ha az egyik örökös által, a hagyatéki vagyon közös és osztatlan birtokában levő többi örökös társ ellen, osztályrészének megítélése s kiadása iránt Indított perben — annak folyama alatt — az alperesként perbevont örökös társak «gvikének vagyonára, illetve hagyétékára nézve esőd nyittatott, a folyamatban levő per a csődbírósághoz át nem tehető. (18?9 m^ & 2621> gz> a } Jogesetül szolgált: Z. Lajos, mint K. Paulin gyámja, K. Antal úgyis mint kisk. testvérei Erzsébet s Anna gyámja, K. Pál és Lámos, K. Mathild I. r. és K. Nándor Júlia II. r. alperes ellen, a néhai K. Eszter után háromlott örökség kiadása iránt a selmeczi volt tszék előtt pert indított, mely az ipolysági előtt fejeztetett be. 1878. márczius 27-én 1205. sz. ítélettel, mely ellen felperes s I. r. alperesek felebbeztek. A kir. tábla 1878. decz. 3. felterjesztette hivatalból észlelt semmiség alapján, és azon okból., mert ezen perben a Curia által 1875. évben részben t. i. miután felperes kiskorúnak édes anyja utáni öröksége, annak misége s mennyisége ós annak kiadása végérvényesen megállapittatott s Ítéltetett, csupán az ingatlan időközbeni jövedelmei, ezek után járó úrbéri kármentesítési s egyéb követelésekre, ugy a beszámíttatni kivánt kiadásokra vonatkozólag elrendelt ujabb bizonyítási eljárás folyamában, egyik örökös K. Antal elhalván, hagyatéka ellen csőd nyittatott 1875. május 4-én, mind a mellett a tszék arra nézve a csődtörv. 2., 24., 47. §§-ok szerint az eljárást főiben nem szakította, s felperest e részbeni keresetével a csőd eljárásra nem utasította, hanem a csődperügyelő utólagos beidóztetósóvel a póttárgyalást megtartotta, és K. Antal csőd alá jutott hagyatékára vonatkozólag is Ítéletet hozott. A semmitőszók fentebbi eljárás folytán a perr. 304. §-a alkalmazásának helyét nem találta; tekintve, hogy a jelen öröködési pernek tárgyát a kiskorú felperesre édesanyja néhai K. Eszter után háromlott örökség s járulókai kiadása, illetve ama ingatlanok s ingók megítélése képezi, melyeket K. Antal I. r. alperes perbevont érdektársaival az elhalt K. 2*
