Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

18 szerint, végrehajtást szenvedő ellen az utolsó végrehajtási lépés 1876. évi márczius 11-én foganatosíttatott s igy felperesnek az 1875. évi 85090. sz. marasztaló határozaton alapuló 1875. aug. 28-án megkisórlett váltóvégrehajtási joga még el nem évült: és hogy alperes felülfoglalt ingóságai 474 frtra becsültetvén, azok a felperesi követelés fedezésére elégséges alapnak nem mutatkoztak, miért a folytatólagos végrehajtásnak helye volt. Megjegyeztetik továbbá, mikóp felperes jogelődje 1876. évben az érintett végrehajtástól feltótlenül elállott, miből némelyek azt vélik következtethetni, hogy az elévülési folyam szempontjából az ugyanazon tekintet alá lenne vehető, mintha az elrendelve sem lett volna. Alperes semm. panaszt adott be. A semmitőszék a neheztelt végzést következményeivel együtt megsemmisitette; (Váltóelj. 91. §. b) p.) mert P. Hortensia a végrehajtáshoz való jogát arra alapítja, hogy a ((Kisbirtokosok földhitelintézetei) mint pernyertes váltóbirtokos, a keresetbeni váltót 1248 frt 54 krra számított értékben, végrehajtási jogával együtt S. Kálmánra forgatmányozta, ez pedig ebbeli összes jogait neki (P. Hortensenek) engedményezte volna ; azt azonban, hogy Sz. Sándor, ki a váltót a ((Kisbirtokosok földhitelintézetének ») nevében S. Kálmánra forgatmányozta, erre jogositva lett volna — nem igazolta. 19. A semmitőszék teljes tanácsülésében következő kérdések kerültek szőnyegre s döntetett el elvi határozatokkal: I. Ha az örökségre jogosított egyik örökös által, a hagyatékhoz tartozó összes ingó s ingatlan vagyon közös és osztatlan birtoklásában s használatában levő többi örökös társak ellen, osztályrészének megítélése s kiadatása iránt folytatott perben, annak folyama alatt, az alperesként perbe vont örökös társak egyike ellen, illetve annak elhalálozása folytán hagyatékára nézve csőd nyittatott meg, a folyamatban levő per, a csődtörv. 2. §. értelmében, a csődbírósághoz átteendő-e vagy sem? Avagy ily esetben hivatva van-e a perbíróság azt tovább is folytatni ós a csődperügyelőnek utólag lett beidéztetése megtörténtével, ítéletét a hagyaték csődtömegére is kiterjeszteni? (26721. számhoz).