Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

17 megszakitja-e ezen cselekvénye által a végrehajtási jog elévülését (p. t. r. 378. és v. e. r. 87. §.) azon adós társak tekintetében is, kik ellen a végrehajtást nem foganatosította ? II. Megszakitja-e a végrehajtási jog elévülését a valóban teljesített végrehajtási cselekvény, ha ezt a végrehajtató utóbb feltétlenül megszüntette ? Ezen kérdések a plónumban következőleg döntettek el, és pedig az I. Tekintve, hogy a váltóbirtokos az egyetemleg elmarasztalt váltóadósok közöl, kik ellen a végrehajtás már elrendeltetett, azt tetszése szerint azok bármelyike, vagy mindnyája ellen is foganatosíthatja; tekintve továbbá, hogy a perrend 378. §-ában a végrehajtási jog elévülésére vonatkozó rendelkezésnek okát azon vélelem képezi, miszerint azon követelés, melynek behajtása végett a végrehajtás elrendeltetett, fizetés által vagy egyéb módon megszűnt: (Váltóeljárás 87. §.) ezen vélelem azonban helyt nem foghat azon esetben, a midőn a váltóbirtokos az egyetemlegesen, következve egyenlően kötelezett adóstársaknak esak egyike ellen is a végrehajtást foganatosította; tekintve végre, hogy az egyik adóstárs ellen megkísértett végrehajtás sikertelensége a többi egyetemleg marasztalt adóstárs ellen, az egyetemlegesség fogalmánál fogva, nem a végrehajtás megújítását, hanem annak esnpán folytatását vonhatja maga után: ezeknélfogva a váltóbirtokos azon esetben, ha a kiboesátó s a többi előzök ellen nyert marasztaló ítélet alapján a végrehajtást csak azok egyike ellen foganatosítja, ezen eselekménye által megszakítja a végrehajtási jog elévülését azon adóstársak ellenében is, kik ellen a végrehajtást nem foganatosította. II. Tekintve, hogy a végrehajtási jog elévülését a végrehajtásnak megkísérlése megszakítja: tekintve továbbá, hogy a végrehajtató, ki valamely valóban teljesített végrehajtási eselekvénytöl feltétlenül eláll, ezen esnpán a végrehajtási eljárás módozatait érintő lépései által nem enyészteti el a végrehajtás megkísérlése iránti tényét: ezeknélfogva a valóban teljesített végrehajtási cselekvény, habár ezt a végrehajtató ntóbb feltétlenül megszüntette is, a végrehajtási jog elévülését megszakítja. (1879. febr. 4. 1027. sz. a.) Ezen két elvi kérdés szőnyegre hozatalát következő jogeset idézte elő : P. Hortensia mint S. Kálmán engedményese, B. Algernon orsz. képviselő ellen 1248 frt 54 krt erejéig 1878. nov. 23. beadott kérvénynyel a budapesti váltó tszéknél folytatólagos végrehajtást intéztetett. A váltó tszék 1878. nov. 29. 91883. sz. a. azt alperes összes ingóságaira, különösen képviselői járulékaira is elrendelte s annak M. Vilmos jtudor ügyvéd közbejöttéveli foganatosítására bírósági végrehajtóját kiküldötte. Megjegyeztetett, mikép előbbi végrehajtási jkönyv tanúsága Döntvénytár. XXII. 2