Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)
54 mint öröklött vagyont említették fel, de ezt felp. tagadásával szemben nem igazolták, de különben is a szerzeményi vagyon miségének s mennyiségének megállapítása jelen per tárgyát nem is képezte s igy megvitatva sem lett; a n.-váradi szőlő iránti intézkedés mellőzendő volt. 53. Osztálynjitási pernek csuk abban az esetben van belye, ha az osztozó felek szándékán és feltételein kívül egyes részletek mennyiségére és minőségére nézve fordultak elő tévédé* sck; ha tehát egyes földek beesértéke bármely ezélból a felek közös megállapodásánál fogva lett a valódinál többre vagy kevesebbre megállapítva, e tény osztályigazitási per alapján! nem szolgálhat. (1878. szept. 24. 7832. sz. a.) O. Gyuláné O. Ottilia felperesnek, B. Lászlóné s társai alperesek ellen 8918 frt 20 kr osztályjutalék pótlási összeg s járulékai iránt indított perében, az elsőbiróság felperest keresetével elutasította. A budapesti kir. ítélő tábla 1878. évi apríl 2-án 65638. sz. a. hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta: mert azon kérdés, van-e osztályigazitásnak helye azon alapon, melyen az kéretett, elbírálható nem volt; mert továbbá felperesek sem azt, hogy az úrbéri törvényszék által kiállított ós az osztálytervezet elkészítésénél használt kimutatás szabálytalan, vagy hamis lett volna, nem állítván, sem azt, hogy ezen kimutatásban foglalt birtok időközi szerzeményei által nyert volna, nem állította, sem azt, hogy az ezen kimutatásban foglalt birtok időközi szerzeményei által nyert volna szaporulatot, nem igazolta; mert végre a becslő eskü, annak tekintetbe vétele mellett, hogy felperes az általa követelt felszerelés létezését és miségét nem bizonyította, ós igy e részbeni követelését kétségen kívülivé nem tette, a p. t. rendt. 237. §-a értelmében elsőbiróságilag helyesen mellőztetett. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig következő ítéletet hozott: A budapesti kir. itélő táblának ítélete helybenhagyatik: mert felperes jelen osztályigazitási pere folyamában tartozott volna az 1729. 36. tczikk értelmében bebizonyítani azt, hogy az osztozó felek szándékán ós feltételein kivül, egyes felek minőségére és részletére nézve tévedések forogtak fenn, melyek ily per utján kijavitandók, de azt felperes nem tette, hanem egyenesen állitá, hogy az örökösödési illeték leszállítása, tehát a kincstár megrövidítése czóljából, ós e szerint nem a felek szándékán ós feltótelein kivül az