Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

104 31. A keresk. tön. 205. §-a csupán az anyagi jognak a biztosításhoz szükségelt feltételeit foglalja magában, de ennek érvényesítése csakis az alaki jog által kijelölt utón és az ebben előirt kellékek kimutatása mellett eszközölhető, illetve rendelhető el. (1879. évi május hó 6-án 9623. sz. a.) S. G. gópgyáros czóg felperesnek a vágvölgyi vasút pozsonyi részvénytársaság ellen 128,550 frt s járulékai iránt folyamatba tett biztosítási ügyében a pozsonyi kir. törvényszék 1879. évi april 9-én 574 6. sz. a. következő végzést hozott: Miután A. szerint a szerződésileg kikötött és még hátralevő gőzmozdonyok szállítása a vágvölgyi vasúti társulat által szükségletéhez képest eszközlendő időszakonkénti külön egyes megrendelésektől függővé tétetett, s a fizetési kötelezettség csak az egyenkint megrendelendő mozdonyok szállításával hatályosnak kiköttetett, az pedig, hogy a nevezett társulat a hátralevő 34 darab mozdonyra nézve folyamodónál vagy más gyárosnál további megrendelést teljesített volna, kimutatva nem lett, s igy folyamodó keresetbeli követelésének lejártát nem igazolta: e végből a jelen keretének a ptrs 238. §-a alapján helyt adni nem lehetett. Ezen végzés ellen felperes részéről semmiségi panasz adatott be. A magy. kir. Curia mint semmitőszék a semmisógi panaszt elvetette. Indokok: Jóllehet a 4654/879. számú keresettel támasztott követelés valódiságának kérdése a már folyamatba tett per érdemét képezvén, ez uton végleges megoldás tárgya nem lehet, annak megbirálása teljesen még sem mellőzhető, miután a ptrs 338. §-a szerint épen a biztosítás elrendelhetóse attól van feltételezve, ha vajon felperes igazolta-e a követelés lejártát, s felmutatott-e oly teljes hitelt érdemlő okiratot, mely követelésének valódiságát támogatja. E szempontból kiindulva az A. a. szerződós szövege támogatja ugyan felperes azon állítását, hogy alperes a vágvölgyi vasútnak 1872. évi XXIX. tcz. által engedélyezett vonalain szükséglendő gőzmozdonyokat a szerződósben maximumként megállapított számig felperes gyárában megrendelni magát kötelezte, de felperes azon követelését, hogy a B. a. szerződós megkötésének ténye által az A. a. szerződés 3. pontjában megállapított kötbér iránti követelésének valódisága és lejárta is igazoltnak tekintendő, a íelhivott szerződések tartalma nem támogatja, mert eltekintve attól, hogy a B. alatti