Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXI. folyam (Budapest, 1879)

24 mint a birói dijak hivatalból behajtandók, költségelőlegezésre tehát nem kötelezhető. A kir. semmitőszék a semm. panaszt elvetette; mert a ptrs 348. §-ának általánosan kötelező rendelkezésétől a fennforgó végrehajtási ügyre kivétel sem a közjegyzői törvény 202. §-a, sem más törvényes intézkedés alapján meg nem állapitható, minthogy különben ingatlan vagyonra a végrehajtást perrendszerüen foganatosítani nem lehet. 19. 1 gyógyszertárak az 1876. közegészségi tőrvény 128. §. szerint az ipartörvény rendelkezése alá nem esnek, s ez alól magának az 1872-diki ipartörvénynek 105. §. 1) pontjában is határozottan kivétettek; ehhezképest a gyógyszertárakban alkalmazott segédek sem tekintethetvén az ipartiirvény értelmébeni iparos, illetve kereskedői (ipartíirv. 1. §.) segédeknek: ebből önként következik, miszerint az azok s főnökeik közötti viszonyra a keres, peres eljárást szabályozó rend. 0. §. 8. pontjának intézkedése, mely félreérthetlenül csak az ipartörvény 98. §-ban (1. §.) megjelölt személyekre vonatkozik, ép oly kevéssé nyerhet alkalmazást, mint nem alkalmazható az a keresk. czégjegyzékbe bevezetett államvasutak igazgatósága s ennek hivatalnokai közt a szolgálati viszonyból felmerülő vitás kérdésekre. De hogy a gyógyszerészek azért, mivel az ipartörvény alól kivétettek, és közegészségi közegnek neveztetnek, kereskedőknek egyátaljában nem tekintethetnének ; ezt a kir. semmitőszék a szóbanlevö határozatában nemcsak kimondottnak nem találja, de ugy van meggyőződve, miszerint ez kimondható sem volt: minthogy hasonló kijelentés a keresk. törv. 258. §. í. pontjával kiegyenlithetlen ellenkezésbe jönne, melyszerint áruknak a végböli vétele, hogy azok természetben, vagy feldolgozva tovább eladassanak, absolut, mindenkire nézve egyiránt kereskedelmi ügyletet képez, s az ki az áruknak akkénti forgalomba helyezésével rendszerint foglalkozik, a keresk. törv. 3. §. értelmében, kivétel nélkül kereskedőnek tekintendő. Hogy pedig a gyógyszerészeknek üzleti állandó foglalkozását árnknak adásvétele s ez ismét állandó jövedelmi forrásukat képezi: ezek oly köztudomású tények, melyekre elég átaljában hivatkozni. Végül a gyógyszerészeknek, a keres, törvényben megállapított fogalmak szeriuti kereskedői minőségüket kétségtelenné teszi még a közegészségi törvény 127. §-a is, melyhezképest azoknak üzleti könyvei a «többi» kereskedelmi könyvek categoriájába soroztatnak, és összhangzólag a fennállott 1810. XV. tcz. II. R. 106. 107. és XVI. tcz. 23. §§-aival, oly bizonyítási hatálylyal ruháztatnak fel, minővel a keres. törv. 31. §. értelmében egyedül a bejegyzett kereskedők könyvei birnak. (Teljes ülési megállapodás.) (1878. decz. 27. 26713. sz. a.) Ez elvi kimondásra alkalmul szolgált a kir. igazságügyi minisztériumnak a semmitőszékhez intézett átirata, melyben a minisztérium az iránt intézett kérdést: ha vájjon a semmitőszék a mult évben 1577. sz. a. kimondott azon elvi jelentőségű határozatát, mely szerint kimondotta azt, hogy a gyógyszertár a közegészségi intézetek sorába tartozván, iparüzletnek nem tekinthető, követi-e állandóan és