Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXI. folyam (Budapest, 1879)

30 Indokok. A védekező alperes az A. alá csatolt adóslevél béltartalmának valódiságát tagadja, miután ő az 1000 frt pénzkölcsönt felperestől soha meg nem kapta, mit a prdtrs 169. §. értelmében, az adóslevélen aláirt tanuk vallomásával beigazoland. Ámde alperesnek ezen kifogását a kihallgatott tanukkal bebizonyítania nem sikerült, a mennyiben a tanuk csak azt vallották, hogy ők a kötvény aláirása alkalmával nem látták a pénz leolvasását, de hogy az alperes az 1000 frt kölcsönt soha a felperestől meg nem kapta volna, ezt a fenti bizonyításnak meghiúsultával másféle bizonyítás módjának felajánlásával nem is kísérletté meg beigazolni. Minthogy ezek ellenében a tanuk concret vallomásából az derült ki, miként mind a két fél jelen volt a telekkönyvi irodában, a midőn az adóslevél kiállíttatván, a tanuk azon szavakkal, az okirat szerkesztője által, ennek elöttemezésére szólittattak fel, hogy a szerződő felek immár kiegyezkedtek ) minthogy továbbá a peres tőke alperesnek felmondva lett, maga a kötvény pedig a telekkönyvi hivatal irodájában szabályszerűen kiállíttatván, nem sokára be is tábláztatott, a nélkül hogy az alperes a betáblázás idejétől fogva négy éven át a birtokát jelzálogilag terhelő adósság törlesztése iránt tett volna törvényes lépéseket és a tőkefelmondás következtében jogainak megóvásáról intézkedett volna, és végre, minthogy alperes mindjárt az első tárgyalás alkalmával előadott védelmében nyíltan beismerte, hogy az A. okirat törvényszabta módon ki van állítva ós aláírva, mi által a prdtrts 167. §. b) pontja kellékének megfelelőnek beismertetett: mindezeknél fogva kellett alperest 1000 frt tőke és ennek kamatjainak fizetésében elmarasztalni. Alperesnek felebbezése folytán a budapesti királyi itélő tábla 1 877. évi april 11-én 13390. szám alatt következőleg ítélt: Tekintve, hogy alperes a kereset alapját képező kötelezvény általa lett kiállítását és aláírását a per során beismerte ; azon jogalapnak pedig, melyből ezen kötelezvény keletkezett, érvénytelen voltát, illetve azt, hogy ő az ezen kötelezvényben kifizetni kötelezett pénzösszeg értékét felperestől soha meg nem kapta s ekkép a kötelezettség fen nem állását a prdts 169. §-ához képest nem igazolta: a kir. járásbíróság ítélete ezen, és az abban foglalt egyéb indokolás alapján, helybenhagyatik. Alperesnek további felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a másodbirói ítéletet felhozott és felhívott indokaiból helybenhagyta.