Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

15 szemben mellőzendő volt alperesnek a ker. törv. 271. §-ra állapított kifogása, mert annak 348. §. szerint tartozott volna alperes a felperesnek a törvény kellékeinek megfelelő árut átszolgáltatni. Tekintve pedig, hogy a kérdéses sorsjegy alperes beismeréseként is, már a vétel előtt kihúzatott; s igy a kihúzottnak bizonyult s ekként a megsemmisités folytán értékében csökkent sorsjegy, a ker. törv. 348. §. kellékeivel nem bir ; tekintve továbbá azt is, miszerint alperes még csak nem is állitotta, hogy felperes azon sorsjegyet, annak kihúzott minőségét tudva vásárolta meg; kétségtelen, hogy felperesnek, az utóbbi törvény szerint, az arra háromlott hátrányért felelőséggel vagyis kártérítéssel tartozik. A kártérítés összegét illetőleg; minthogy az A. számlából kitűnik, de felperes beismeréséből kétségtelen, hogy a sorsjegy 250 írtért vásároltatott alperestől, ezen vételár volt megállapítandó kártérítésül ; a további keresetétől, felperes elmozdítandó volt, mert felperes azt, hogy alperes a sorsjegyet, kihúzott minőségét tudva adta el, nem is állitá, annál kevésbé bizonyította; s igy alperes irányában oly roszhiszemü eljárást, melynél fogva ez a felperes s H. A. czég közt folyt perben megítélt költségek s kártalanítási tőke fizetésére kötelezhető volna, ki nem mutatott. Az F. alattiban megállapított 50 frt 55 kr perköltség iránti keresetétől fentebbi indokokon kivül különösen azért volt felperes elmozdítandó, mert azt csak a válaszban kérte. (68. §. perr.) A kir. tábla 1877. decz. 19. 5781. szám alatt az első ítéletet megváltoztatta s felperest keresetével egészben elutasította: Mert a keresk. törv. 348. §. szerint ha az áru a kikötött vagy törvényes kellékeknek meg nem felel, a vevőnek jogában áll az ügylettől elállni, vagy a vételár aránylagos leszállítását igényelni s kártérítést is követelni. A 349. §-ként azonban a vevő azon kifogással nem élhet, ha a hiányokat a vételtőli 6 hó után fedezi fel. Felperes maga beismeri keresetében, hogy azon értékpapírok, melyeket alperestől 1876. jun. 26-án megvetteknek állit, 1873. évtől zálogczimen az ö tettleges birtokában voltak, melynek folytán tekintve, hogy felperes maga sem állítja, hogy alperes azon értékpapírokat az állítólagos vételt előzőleg birtokba vette, s hogy azokat felperesnek a vétel alkalmával vagy utóbb átadta volna, kétségtelen, hogy az állítólagos vétel tárgyát már előbb átvett áruk képezik. Ily körülmények közt létesült vételnél, a dolog természetéből folyik, hogy a 6 havi határidő (ker. 349. §.) nem a vétel létrejöttétől, hanem az utóbb megvett áru valóságos átvételétől veszi kezdetét.