Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

16 Jelen esetben midőn felperes, az állítólag 1876. jan. 26. megvett árukat beismeréseként már 1873-ban átvette, a ker. t. 348. §. által a vevőnek biztosított jogot alperes ellenében, már csak azért sem érvényesítheti; mert az állítólag megvett áruban mutatkozó hiányt, habár az a per adataiból kitünőleg a tettleges átvétel után, de a vételt jóval megelőzőleg keletkezett, — a 6 havi határidőnek a tettleges átvételtőli rég letelte után fedezte fel; s igy felperes még az alperesileg tagadott vételnek birói elismerése esetén is feltétlenül elutasítandó levén: a vételi ügylet bizonyítására ajánlott főeskü, mint itt közömbös körülményre vonatkozó bizonyíték, mellőzendő. A legf. Ítélőszék következő ítéletet hozott : Tekintve, hogy felperes a kérdéses sorsjegyet 1876. jun. 26. előtt csak zálogkép tartotta birtokában, és csak ezen napon történt számolás és ráfizetés utján lön annak vevőjévé ; következőleg a keresk. törv. 349. §-sa reá mint vevőre, ugy az értesítés kötelessége mint az elévülés tekintetében, csak ezen naptól fogva alkalmazható : a kir. táblai Ítéletnek részbeni megváltoztatásával, az elsőbiróság Ítélete hagyatik egész terjedelmében további indokolásánál fogva is helyben. 15. A kereskedő az áruk megérkezéséről szóló avisót aláírván, s igy az átvétel igazoltatván, miután az által, hogy az árukat átvette s megtartotta, a megrendelést is jóváhagyta s magáévá tette, az árának fizetésére is kötelezendő. (1878. márcz. 18-án 103. szám alatt.) F. Ignácz, K. szül. S. Fáni ellen 177 frt 33 kr megrendelt s átvett áruk vételárának megfizetésére a bpesti III. ker. járás mint keresk. bíróság előtt pert indított a jbiróság 1877. okt. 19. 42612. sz. Ítéletével alperest a kereseti összegben, kamataiban, s 25 frt perköltségben elmarasztalta; mert habár a 2. sz. levél szerint az áruk megrendelőjeként alperesnek férje jelentkezik, tekintve, hogy az áruk C. vevénykónt alperesnő részére adattak fel, s azok a D. alatti avisó szerint ugyancsak alperesuő által vétettek át; miután eszerint az áruk alperesnő által elfogadtattak s az áruk ellen semmi kifogást sem tett, azok árának fizetésére kötelezendő volt. A felperes által kívánt váltó alperesileg alá nem íratván, a vételár fizetési határidejére nézve az befolyással nem bír. A kir. tábla 1877. decz. 5. 5525. sz. a. az elsőbirósági Ítéletet helybenhagyta indokaiból s még azért is : mert alperes a D. okiratnak valódiságát s tartalmát kétségbe