Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

14 A magyar kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig következő ítéletet hozott: a végelváláanak az illető róm. katholikus esketési anyakönyvbe másodbiróságilag elrendelt feljegyzése elhagyásával, egyebekben a budapesti kir. táblának fentebbi keletű és számú ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. 14. Innak irányában, ki valamely sorsjegyet zálogképen birtokolt, s később vált annak vevőjévé, illetőleg tulajdonosává, — a keresk. törv. $49. §-sa, ugy az értesítés kötelessége, mint az elévülés tekintetében, esak a tulajdonszerzés napjától érvényesíthető. (1878. márcz. 18-án 161. szám alatt.) B. Mór pesti kereskedő M. Ferencz pesti vendéglős e. bizonyos államsorsjegyre vonatkozó 408 frt 35 kr iránt 1877. július 28. a bpesti váltó keresk. tszék mint keresk. bíróság előtt pert indított. A keresk. tszék 1877. okt. 24. 75448. szám alatt alperest a kereseti összegből 250 frtban marasztalta el, kötelezvén felperest a kereseti sorsjegynek fizetéskori visszaadására következő indokolással: Alperes elévülési kifogása mellőzendő volt, mert ő a kereseti azon állítást, hogy felperes őt arról, miszerint a sorsjegy törvényi kellékekkel nem bír, a törvényes határidőn belől értesítette, hallgatag beismerte; ezen ténykörülmény tehát bebizonyitottnak veendő (159. §.) az E. alattival pedig bizonyítva lett, hogy felperes a sorsjegy ára visszafizetése iránt a keresk. törv. 349. §. 2-ik kikezdósében kiszabott határidőn belől alperes e. keresetet indított, s minthogy azzal felperes csak idő előttiségből (F. a,.) utasíttatott el: kétségtelen, hogy ezen kereset az elévülést félbenszakitotta. É3 minthogy azon F. a. itólet hozatalától jelen per indításáig 6 hó le nem telt; kétségtelen az is, mikép alperes elévülési kifogása alaptalan. Az ügy érdemét illetőleg, alperes az A. számla s a B. C. alatti okmányokra vezetett s általa aláirt nyilatkozatok tartalmának valódiságát beismervén, a felperes által különben is tagadott abbeli állításával szemben, hogy felperes azon sorsjegyet tőle meg nem vásárolta, hanem az azt terhelő követelésének kielégítésére biróság közbejötte nélkül eladta, azáltal, bogy a B. szerint 1 török és 3 milánói sorsjegynek felperestől lett visszakapását beismerte, továbbá azáltal, hogy a módot, melynél fogva a kérdéses sorsjegy az elárusitás után ismét felperes birtokába visszakerülhetett volna, egyátalán ki nem mutatta, teljesen bizonyítottnak veendő (perr. 155. §.) azon körülmény, hogy alperes azon sorsjegyet az A. számla s B. G. nyilatkozatok kelte napján felperesnek eladta. — Ezen tónynyel