Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

33 ként megállapított dijilleték helyett a mázsánkénti vámdijt szedni jogosítva nem volt, ezen a 47. alatti ministeri rendelet értelmét meghatározó rendeletnél fogva felperes jelen visszkövetelési keresetét jogosultnak kellett elismerni, — felperes azt, mi tőle jogtalanul besze­detett követelheti, — követelheti pedig felperes a beszedett többlet egész összegét, Buda város jóhiszeműsége esetében is, mert habár ugyan ily esetben a visszatérítési kötelezettség csak arra terjed, mi a városnak a beszedett többletből a per megindítása idejében mint gazdagodás még megmaradt, de akkor midőn az elleniratban mon­datik, hogy Buda város a kövezetvámot a vaspályához vezető utak jó karban tartására fordította, s így a többlettel saját pénzét takarí­totta meg, a többlet általi gazdagodást elvesztettnek nem tekinthetni. Továbbá követelheti felperes a kamatot és pedig nem csak a per megindításától kezdve mint ezt a város jóhiszeműsége esetében tehetné, hanem a jelen esetben 1874. évi július 7-től kezdve azért, mert az A. és B. alatti tariffákból kitűnik, hogy Buda város saját tariffája ellenére, s így roszhiszemüleg szedte be a mázsánkénti 2 kr vámot felperestől. Az A. és B. alatti tariffák a vámmázsánkénti megvámolás alól kivették azon czikkeket, melyek a partjogi árszabályban foglaltat­nak, ha a vizén hozatnak, a partjogi árszabályban foglaltatnak a kőanyagok és ezek közt a mészkő is, de ezek a 2—7. tételek alatt mérsékeltebb vámilletékekkel rovattak meg, s pedig oly megjegy­zéssel, hogy a mérsékeltebb illeték fizetendő azoktól akár szárazon kocsikkal vagy vasúton, akár vizén hozatnak, és ennél fogva, mint­hogy a behozott czikkeknek különböző czimek alatti többszörös meg­vámolása iránti jogosultság a per adataiból nem derül ki, sőt ez a G. alatti ministeri rendelet értelmezésével ellentétben állana, elfogadni kell, hogy a kőanyagokból csak a 2—7. tótelek alatti illetéket kel­lett a tariffák szerint fizetni. A C. és D. alatti kimutatások, mint alperes saját meghatalmazattja által épen a meghatalmazásnál fogva eszközlött vámbeszedésekre nézve felperes részére kiadattak, alpe­res ellen bizonyerövel birnak. Mindezeknél fogva tehát az elsőbiróság Ítéletét a kamatra vonatkozó változtatással egyebekben helybenhagyni kellett. Ezen ítélet ellen alperes részéről semmiségi panasz adatott be, az vittatatván, hogy fennforgó kereset tárgya a közigazgatási útra tartozik. A m. kir. Curia mint semmitőszék a semmis, panaszt elvetette : mert a perben álló felek a ptrs 297. §. 2. pontja alapján is Döntvénytár. XX. 3

Next

/
Thumbnails
Contents