Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

27 A többire nézve póteskü azért volt megítélendő, mert a felp. tanukkal teljes bizonyerejüleg igazoltatott, hogy a közösen birt mészárszékben alperesek a húst együtt rendelték s vették át, tehát nemcsak a megrendelést elintéző 1-ső, hanem a 2-od r. alperes is; tartozásukat pedig mindketten beismerték. Mivel pedig a tanuk a mennyiségre nézve határozott vallomást nem tettek, erre nézve a tanúvallomáshoz felperesnek póteskü odaítélendő. A kir. tábla 1877. nov. 13. 4868. sz. ítéletével az elsőbiróságit helybenhagyta, a mennyiben 1-ső r. alperest 100 írtban marasztalta, egyebekben megváltoztatta, s felperest 1-ső r. alperes ellenében még követelt 1524 frtra ugy 2-od r. alperes irányában a kereseti összeg fele részére nézve feltétlenül elutasította; ha pedig 2-od r. alperes főesküt tesz arra : «hogy ő felperesnél húst nem rendelt meg, át nem vett, s hús árában felperesnek egy krajczárral sem tartozik)) vagy ha esetleg csak arra tenné le: hogy 812 frt 30 krnál kevesebb húsneműt rendelt meg, s vett át, és annak árában csak 812 frt 30 krnál kevesebb (számszerint kiteendö) összeggel tartozik)) ez esetben és pedig az előbbi összeg mellett 2-od r. alperes irányában felperest a kereseti összeg másik felére nézve is elutasította; az utóbb szövegezett eskületétel esetén pedig felperest a 812 frt 30 krból az esküvel erősítendő összegen felüli követelésével utasította el, s alperest az esküvel erősítendő, Összeg fizetésére kötelezte következő indokokból: Habár W. Fani s felperes szolgálatában álló F. Anna tanuk M. A. tanúval ellenkezőleg, tudomásuk alapjának felemlítése nélkül, azt vallják is, hogy alperesek a mészárszóki üzletet közösen bírják; de miután alperesek tagadása ellenében, felperes arra nézve, hogy a húskimérési ipar gyakorlására mindkét alperes ipar-engedélylyel birva, ezen ipart jogosítva közösen gyakorolták, vagy hogy az általa hitelben adott húsnemüek árára nézve mindkét alperes egyetemleges kötelezettséget vállalt volna, perrendszerü bizonyítékot nem szolgáltatott nevezett két tanú vallomása alapján az egyetemleges kötelezettség kimondható nem volt. A 100 frtra nézve az 1-ső Ítélet indokaiból helybenhagyandó annálinkább, mert alpereseknek a felebbezósben felhozott de a per során nem említett azon állítása, hogy már a 100 frtot is törlesztették, figyelembe nem jöhet. Egyebekben megváltoztatandó ; mert felperes, ki keresetében, de perbeszédeiben is arról, hogy mennyi volt a szállított hús, alperesi tagadás ellenében be nem bizonyította, mikóp a fizetett 90 frt s a