Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

83 lag 3 évre, vagyis 1862. 1863 és 1864. évekre is meghosszabbítottnak tekintessék. Az érintett óvadékpénz a kikötött időben vissza nem fizettetvén, az A. alattiban szabályzott gyapjuszállitás további három évre is hallgatag meghoszszabbitottnak tekintetett, minek kétségtelen jeléül a szállító gróf Z. Miklós 1862. évben a szállítani kötelezett 160 mázsa gyapjúból 100 mázsát szállított is, a többivel, vagyis 60 mázsával adós maradt, s az A. alattinak 9. pontja ellenére Székesfehérvárra többet minden elfogadható ok nélkül, egyáltalában nem szállított. Miután a kikötött, de nem szállított gyapjumennyiség a bpesti Lloyd-társaság által 1867. évi febr. 22-én kiállított s B. alatt hit. másolatban zárt tanúsítvány szerint a piaczon jóval magasabb árón kelt el, semmint annak átvételi ára az A. alatti szerződésben kikötve volt, s ekként a szállítás elmulasztása folytán tényleges kárt szenvedett : Nemcsak a szállításkor fennállott 1844. VI. törvczik 28-ik VI. tvczikk 28-ik B. 3. §-a, ugy az A. alattinak keletkezésekor érvényben volt osztr. polg. tvkönyv 1295. §-a szerint, de a legújabb kereskedelmi törv. 353., illetve 272. §§-ai értelmében is az 1875. április 19-én elhunyt id. gróf Z. Miklós úr mint szerződésszegő az 1862. évben elmulasztott 60 mázsa gyapjú árkülönbözetének megtérítésével tartozik, és pedig a nem szállított 60 mázsa gyapjú után tekintettel a B. alatti mellékletre, összesen 3000 frttal s 60 darab aranynyal tartozik. Miért is az 1862. szeptember 9-én Budapesten elhunyt W. Simon árváinak az A. alattiban gyökerező jogigényei érvényesítése végett a törvszék mint az 1875. deczember 1-én kelt igazságügyminiszteri rendelet 5. §. 2. pontja értelmében illetékes bíróság segélyét annál is inkább kénytelenittetett felperesné igénybe venni, mivel az A. szállítási szerződés 7. pontja az örökösöket is a gyapjú szállításra s az ennek elmulasztásából eredhető kötelezettségek teljesítésére kötelezi, kéri tehát gróf Z. Paula férjezett Sch. Jánosné alperest, mint ki a D. alatt hit. másolatban csatolt, s Palotán 1875. június 25-én felvett hagyatéki tárgyalási jkönyv és egyesség 2-ik pontja szerint elhunyt atyja összes vagyonát átvévén, az 5-ik pont szerint annak minden terhét s kötelezettségét, elvállalta; a kereseti töke s jár, megfizetésében elmarasztalni. Alperes kifogást tett a törvszék mint kereskedelmi bíróság illetékessége ellen, de kifogásolta annak helyi illetékességét is. 6*