Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

48 az e. f. kir. tvszóknek fenn idézett keletű éa számú Ítélete meg és oda változtatik, miszerint perujitó felperes 1877. július 24-kén 3231. szám alatt beadott perujitási keresetében feltett azon zárkérésével, hogy a perújításnak helyet adva, az alapperbeni felp., illetve ujitott alp. keresetével elutasittassék, elutasittatik. Indokok: a perujitási keresetnek helyadása határozottan a ptra. 315. §. a) pontjára fektettetik, azonban ezen §. nyilván meghatározza, hogy a perújításnak ezen esetben csak akkor van helye, ha a fél a megjelenés vagy a perirat vétlen elmulasztása miatt a 306. §. szerint igazolással nem élt. Tekintve tehát azt, hogy a ptrs. 248. §-a szerint az ítélet vagy végzés a felek kérelmén tul nem terjedhet; tekintve azt, hogy perujitó felp. keresetében határozottan beismeri, hogy igazolással élt, de az elkésés miatt vissza lett utasítva, tekintve azt, hogy az elkésetten beadott és elutasított igazolási kérés, az igazolássali nem élést nem tartalmazhatja, mivel ha az, mint olyan tekintethetnék a perujitási esetnek kérdésben álló neme érthetetlen volna, minthogy a perújítás helyadásával a felhozott ptrs. 315. §. a) pontja alkalmazható nem volna; tekintve továbbá azt, hogy a perujitási kérés az alapperben hozott ítéletet megelőzte s így már az a kereset beadása idejére tekintettel, korai ós perrendellenes, mert a perújítás esete, mindig egy már az alapperben hozott Ítéletet feltételez, ezt pedig az utóbb meghozott ítélet nem igazolja, tekintve végül azt, hogy rendes perekben mint a jeleni, a peres felek ügyvédek által képviselhetők, s már a felhatalmazás, de a törvény értelmében is az ügyvéd ténykedései a peres felek ténykedéseinek tartandók, de különben is felperes ujitott alperes tagadásával szemben a ptrs. 315. §. a) p. által igényelt vétlen mulasztást nem igazolta, a perujitási kérésnek hely adandó nem volt. Azonban perujitó felperes az ügy érdemében is keresetét nem igazolta, mert habár az alapperben a per tárgya fekvöségnek birlalása okán bealperesittetett is a perujitási keresettel felperesi szerepet vállalt el, ós annak daczára, hogy már az alapperben erőszakos foglaló és birlaló van felmutatva, ennek ellenkezőjét nem győzte be. Ez ellen felperes felebbezvén, a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék az iratokat 1877. decz. 4-én 12120. sz. alatt a ptrs. 304. §. alapján a kir. semmitőszékhez áttette. A kir. semmitőszók a kir. itélő tábla által 1877. június 15. 3324. sz. alatt hozott ítéletet, mennyiben azzal az alapperben eldön-