Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

25 felhívottnak kötelezettségét megállapítani kellett, valamint az ezen kérés által okozott költség is hitelesítendő volt. Ez ellen alperes semmiségi panaszszal élt. a semmitőszék a megtámadott végzést a ptrs. 297. §. 1. pontja alapján megsemmisítette s a kir. tszéket ujabb határozat hozatalára utasította; mert eltekintve attól, hogy az 1877. évi 1702. számú kérvényben maga a felperes sem kért elmarasztalást, s hogy B. Ferdin. ezen perben felperesként nem szerepelvén, részére alperes már ez okból sem volt fizetés teljesítésére elmarasztalható; perrendellenes a megtámadott végzés, mivel a beadott kifogásoknak 1876. évi 4715. szám alatt történt visszautasítása következtében, az 1702/877. számú kérvény a ptrs. 521. §-a értelmében intézendő el, ezen szakasz szerint pedig elmarasztalásnak helye nincs, hanem a számadás, a végeredmény kellő kiemelése mellett alperes irányában egyszerűen bíróilag jóváhagyottnak mondandó ki, elmarasztalásnak egyedül a perköltségekre nézve lehetvén helye, s a határozat, tekintettel a ptrs. 246. §-ára, miután ezzel az ügy érdeme döntetik el; ítélet alakjában hozandó meg. 17. Alaki törvénysértések miatt az igényperekben hozott véghatározatok ellen is a ptrs. 468. s illetve 274., 275. és 297. §§-ai értelmében semmiségi panaszszal és nem felebbezéssel kell élni. - (1877. szept. 25. 16779. sz. a. kelt határozat.) K. László ügyvéd által képviselt Sz. Karolina felperesnek, V. József által képviselt jászberényi adóhivatal első és H. József másodrendű alperesek ellen, a szolnoki kir. jbiróság előtt folyamatba tett, 1876. évi augusztus 23-án 6735. sz. a. hozott végzéssel befejezett, és a bpesti kir. ítélő tábla által, felperes felebbezése folytán, 1876. évi október 24. 51196. sz. a. kelt végzéssel elintézett tulajdoni igényperében a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék felperesnek a kir. ítélő táblai végzés kihirdetésekor szóval bejelentett felebbezése következtében f. é. márczius 7-én 1922. szám alatt következő végzést hozott: a neheztelt végzés a tkrts. 294. §-a szerint felebbezhető végzések közé nem tartozván, visszautasittatik; felperes ez ellen május 21-ón 40417. sz. a. semmiségi panaszszal élt, azt vitatván, hogy igényperekben a ptrs. 468. §-a szerint véghatározat ellen egyedül felebbezósnek van helye, következőleg felebbezésének visszautasítása helytelen.