Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

22 tátik s a hitelezők sorrendszerinti kielégítésére fog fordíttatni. Egyúttal pedig a kérdéses ingatlannak P. Antal lugosi lakos vevő kárára és veszélyére való II. elárverezése s az árverés hirdetése elrendeltetik. Erre P. Gizella és Emilia lugosi lakosok kérvényt adtak be, melyben az ellenük és P. János ellen folyamatban levő behajtási ügyben elárverezett n. lugosi 209. tjkvi ingatlanságnak megvásárlását kérik, illetőleg a vételárt lefizetettnek tekinteni s az ingatlan tulajdonjogát nevükre bekebeleztetni. Időközben vevő és végrehajtást szenvedők közösen egy kérvényt adtak be a telekk. hatósághoz, melyben előadván, hogy a takarékpénztárral mint végrehaj tatóval az ügy kiegyenlittetett, ez által a vételár kimerítve van, vevő jogait a végrehajtást szenvedőkre ruházta vissza, minélfogva a többi jelzálogos követelések törlésével s a végrehajtás beszüntetése mellett a tehermentes tulajdonjogot végrehajtást szenvedőkre bekebelezni kérik. A lugosi kir. tszék mint tkkvi hatóság 1877. ápril 23. 1198. sz. a. kelt végzésével a kérelemnek helyt nem adott; mert a temesvári takarékpénztár csak bizonyos feltételek teljesítése esetén engedte meg a 4"/. alatt csatolt 1877. jan. 31. hozott igazgatósági határozattal azt, hogy 7000 frtnyi követelése továbbra is az adósoknál maradjon, s e feltételek teljesítését a folyamodók az 5'/. alatti levéllel nem igazolták, a mennyiben épen e levélben azon sürgetés foglaltatik, hogy még 918 frt 78 krt fizessenek le; mert a végrehajtási ügy jelen stádiumában a hol a ptrs. 959. §-a alapján nemcsak a temesvári takarékpénztárnak, hanem bármely más jelzálogos hitelezőnek is önálló követelési joga van, a vételár teljes lefizetésére a kórdós súlya az, váljon a vételár teljesen lefizettetett-e, nem pedig váljon a végrehajtató ki van-e elégítve, s következőleg habár a temesvári takarékpénztár teljesen ki volna is elégítve, a vételár, a mely 9070 frtot tesz, a takarékpénztár 7000 forintos követelésének leszámítása után is nem tekinthető teljesen lefizetettnek, még pedig azon esetben sem, ha a követelés teljes 7000 frtnyi összege vétetnék fennállónak, a mi aligha feltehető, midőn az adósok, a mint az a folyamodók okmányaiból kiderül, annuitásokban törlesgték tartozásukat; a folyamodók egyébiránt kérvényükben is csak a takarékpénztár által kívánt összegnek kielégítését ajánlják, nem pedig a vételár teljes lefizetését; mert a bánatpónzkép letett 950 frt a folyamodók által kivánt