Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)
23 módon a takarékpénztár követelésének kielégítésére nem jöhet többé számításba, a mennyiben az, e kérvény benyújtása elöt 1877. ápril 5-én 760. sz. a. kelt végzéssel elveszitettnek kimondatván, valamennyi jelzálogos hitelező már most azon joggal bir, hogy 950 frt és 9070 frt vételár felosztását igényelhesse s hogy a netaláni csekélyebb vételárból eredő kevesebblet P. Antal vevőtől vagy esetleg jogutódjaitól behajtassék; a tulajdonjogi átíratást akadályozza továbbá az, hogy magok a folyamodók levén a végrehajtást szenvedettek, kívánalmuk teljesítése a jelzálogos hitelezők kijátszását eredményezhetné, a mennyiben ugyancsak ők maradnának a tulajdonosok, s hitelezőik nagy része kielégittetóse nélkül vesztené jelzálogát. Ily eljárást a bíróságnak szentesíteni nem szabad. De akadályozza továbbá az is, hogy a 2'/. alatti szerződós nem folyamodók által köttetvén, a P. Jánosnak adott meghatalmazás a ptrs. 553. §-ának kívánalmához képest nincs hitelesítve, a szerződós teljes érvényét nem állapithatja meg, a mint azt a tkkvi rendelet kívánja, s igy a bekebelezésre már magában sem alkalmas; egyébiránt a folyamodók a 760/1877. számú végzésre utaltatnak, s a mennyiben a takarékpénztárnak ezen sz. alatt benyújtott árverési kérvénye által jogaikat sértetteknek vélik, szabadságukban áll a törvényes perorvoslatokkal, vagy megszüntetési perrel élni. Mindkét végzés ellen ós pedig a 760/1877. számú végzés ellen P. János; az 1198. számú végzés ellen P. Gizella és P. Emília semmiségi panaszt adtak be ; a semmitőszék a fentebbi keletű és számú végzéseknek a bánatpénz elvesztésére vonatkozó részeit a ptrs. 297. §. 1-ső pontja alapján a 304. §. alkalmazásával hivatalból megsemmisítette; egyebekben mindkét semmiségi panaszt elvetette; mert annak vitatása, váljon az árverési vevő a bánatpénzt azon esetre is elveszti-e, ha a veszélyére ós kárára elrendelt ujabb árverési határnap előtt a vételárt járulókaival együtt lefizette, a vételárfelosztási tárgyalás, az ez iránti határozat hozatal pedig az ügy érdemében ítélni hivatott telekkönyvi hatóság hatásköréhez tartozván, ezen kérdések a ptrs. 450. §-a szerint készítendő ós felebbezhető tervezetben oldandók meg, a tszék tehát hivatalból is észlelendő semmiséget követett el az által, hogy az érdekeltek meghallgatása nélkül a bánatpénz elvesztését kimondotta, miért is hivatolt végzéseinek erre vonatkozó részeit meg kellett semmisíteni; egyebekben a semm. panaszok azért voltak elvetendők:
