Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

>>7 ség megtérítésére alpereseket, mint néhai J. Péter örököseit azon alapon kéri elmarasztaltatni, mivel J. Péter mint kiskőrösi postamester az általa kiadóul alkalmazott fia J. Gézáért annak postai kezeléséből származott károkra nézve szavatolással tartozik. Ebből folyólag, miután alperesek maguk sem állítják, annál kevésbé bizonyítják, hogy a követelt kár és költségre nézve felperes a közvetlen okozó J. Géza által részben vagy egészben kielégítve lenne, néhai J. Péter szavatolási kötelezettségét megállapítani keljeit, mert alperesek azon állításukat, hogy J. Gézát, mint a kiadót a kormány alkalmazta volna, nem bizonyították, sőt ezzel ellenkezőleg felperes a B. alatti csatolmánynyal, melynek valódiságát alperesek kétségbe nem vonják, beigazolta, hogy néhai J. Péter fiát Gézát kiadóul mint póstamester maga alkalmazta, mint ilyen pedig az általa alkalmazott egyén tetteiért felelősséggel tartozik, s különben is B. szerint felperest épen ő vádolván bűnténynyel, felperesnek az ez által okozott költségekre nézve magát személyesen is felelőssé tette. A mi már most a szavatolás terjedelmét illeti, az A. alatti ítéletben kitett s J. Géza tettes ellen megítélt 1750 frt és kamatain kivül, felperes becslő és pótesküi mellett 1469 frtra nézve is meg kellett alapítani, mert hogy felperes elsikkasztott pénzének előkeritóse körül felmerült fegyelmi és bűnügyi eljárásoknál, utazási és más kiadásokat tett, a dolog természetéből következik, de azt, hogy ebből folyólag kihallgatott tanú G. Antal által felperes 1392 frt 20 krra nézve perbe is vonatott, alperesek 4. sz. alatti csatolmánynyal maguk igazolják, a a, l) alatt felszámított kiadásokat általában csak mennyiségét illetőleg tagadták meg. Végre 1. és 5. rendű alpereseket mint néhai J. Péter örököseit, — a 2. 3. 4. rendű meg nem idézhetett alperesek kihagyásával azért kellett elmarasztalni, mivel öröklésüket nem tagadták, azt, hogy a követelést felérő vagyont nem kaptak volna, nem is állitották, azon védekezésük pedig, hogy néhai J. Péter szavatolásának megállapítása esetében is csak J. Géza vagyontalansága esetén tartoznának fizetni, miután az örökösök egyetemlegesen felelősek a terhekért, helyt nem foghat. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék a bpesti kir. Ítélőtáblának fentebbi ítéletét a kereseti 1750 frt tekintetében helybenhagyta, az 1469 frtra nézve azonban mind két alsóbb bírósági ítéletet megváltoztatta, és J. Oszkárt és J. Arankát 300 frtban és ez összegnek e*