Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)
40 36. Az ősiségi nyiltparanesnak az öröklési jog elenyésztére vonatkozó szabályai a leszármazó örökösökre is alkalmazandók, kivéve, ha az örökös annak, ki ellen öröklési igényeit érvényesíteni kellett volna, gyámsága alatt állott. (1877. szeptember 10-én 7146. sz. a.) Gr. Mária felperesnek Gr. János alperes ellen a szárnyai 101. számú tjkönyvben foglalt birtok fele iránt inditott rendes perében az elsőbiróság alperest kötelezte, hogy felperest a kereseti birtok osztatlan állapotú fele részébe 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatt bebocsássa: mert a kihallgatott tanuk egyhangúan vallván, hogy a szárnyai 101. számú tjkönyvben foglalt birtoknak fele 1847. évben elhunyt Gr. Jánosnak hátrahagyott vagyonát képezte, és hogy felperes a nevezett örökhagyónak egyetlen életben levő törvényes gyermeke, tekintettel arra, hogy a tjkönyvek első szerkesztése alkalmával történt első bejegyzés az elbirtoklás alapjául szolgálható bekeblezést nem képez, és hogy felperes az ő atyjának halálakor kiskorú lévén, és képviselése törvény szerint az ő nagybátyját, t. i. alperesnek atyját illetvén, felperesnek törvényes öröklési igénye a kereseti jószágrészre nézve az ő nagybátyja s ennek fia az alperes irányában az ősiségi nyiltparancs 9. §-a értelmében el nem enyészhetett : a keresetben foglalt kérelem folytán, a telekkönyvi test osztatlan állapotára való tekintettel, alperes felperesnek a kereseti jószágrószbe való bebocsátásába elmarasztalandó volt. A bpesti kir. Ítélőtábla 1877. január 29-én 65037. sz. alatt hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta, és felperest keresetével elutasította; mert 1. a per tárgyát képező ingatlan telekkönyvi állását hitelesen kimutatni elmulasztotta, e nélkül pedig a tulajdonjog kérdése el nem bírálható és 2. ha kereseti előadásai a tkönyvi állapottal megegyeznének is, 1847. évben elhunyt atyja után érvényesíteni szándékolt öröklési igénye az ideigl. tvkezési szabályok I. r. 19. §-a, illetőleg az ősiségi nyiltparancs 9. §-a értelmében elenyészett; mert, hogy felperes anyjának halála után az 1836. IX. tvczikk 6. §-a értelmében alperes atyja néhai Gr. Mihály neveztetett volna ki felperes gyámjául, vagy legalább tényleg a gyámságot, gyakorolta volna, ezt felperes tagadásával szemben nem bizonyította. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig következő ítéletet hozott:
