Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

33 24. 1 mennyiben a bizományos a megbízás teljesítését tárgyazó tudósítással egyidejűleg vevő vagy eladóként egy harmadik személyt meg nem nevez, a megbízó vevőnek, illetőleg eladónak a bizományost tekintheti. (1877. évi november 12-én 796. sz. a.) Dr. Sch. Titusz ügyvéd által képviselt «Pollák et Comp.» czégnek, mint felperesnek id. N. Sándor ügyvéd által védett B. M. alperes elleni 2928 frt 54 kr vételárkövetelés és járulókai iránti perében a budapesti királyi kereskedelmi és váltótörvényszék 1877. évi június hó 20-kán 27991. szám alatt következő Ítéletet hozott: Alperes köteles felperesnek a kereseti tökét 2928 frt 54 krt, ennek 1876. november 1-től járó 6% kamatait megfizetni. Indokok. Alperes beismeri a kereseti követelés valóságát és fenállását, és azt is, hogy a részére küldött felperesi áruk vételára fejében 3047 frt 30 krt vett be„ Ennél fogva a kereset értelmében marasztalni kellett, mert azon kifogása, hogy ő felperesnek csak bizományosa és nem vevője volt, s hogy- következésképen bizományosi dijainak, költségeinek megtérítése s a vele a szóban forgó árukra nézve szerződött harmadik személyek állítólagos kártérítési igényeinek liquiddó válta előtt a vételárt felperesnek kiszolgáltatni nem köteles, s illetőleg erre törvényes zálog- és megtartási joggal bir, annak megjegyzése mellett, hogy a bizományost a kereskedelmi törvény 379. §-a értelmébeni zálogjog illiquid, mint p. o. fenforgó állítólagos kártérítési követelés erejéig meg nem illeti: még akkor sem vehető figyelembe, ha alperes csakugyan bizományos és nem közvetlen vevő volt. Mert akármely minőségben is felperes jogosan terhelte alperest könyveiben a megrendelt áruk vételárával, s jogosan követeli a vételárt alperestől, ki az árukat felperes részére saját nevében eladta; s mert bár kétségtelen, hogy alperes jogos, ós ezúttal s itt valódinak feltételezett ellenkövetelése a vételárból alperes javára leszámítandó volna, mégis miután alperes kérdéses ellenköveteléseit sem azon részben, melynek liquiditása már ezúttal bebizonyítható lett volna, sem egyáltalában a kereseti követelés ellenében viszkeresetileg nem érvényesíti, s a felperest megillető vételár kiszolgáltatását a legbizonytalanabb és legigazolatlanabb állítólagos feltételek bekövetkezése esetére helyezi kilátásba, s igy egyedül öntetszósétől teszi függővé a felperesi liquid követelés kielégítését, ezeknél fogva őt a vételár kiadására kötelezni kellett, fenmaradván alperesnek azon joga, hogy ellenköveteléseit külön per utján érvényesíthesse. Döntvénytár XIX.