Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

14 keresetlevél ezek ellen is akár névszerint, akár amennyiben ismeretlenek lennének, ügygondnok kezéhez idézendőleg intézve nem lett, az elsőbiróság Ítéletének felperes özv. Sch. Adolfné irányában keresetével elutasító részét helybenhagyni kellett. R. Mózes azért volt az elsőbirósági Ítéletnek e részbeni megváltoztatásával feltétlenül elmarasztalandó, mert a kereseti váltón látható kibocsátói aláírása valódiságát nyíltan elismerte, forgatói aláírását illetőleg emelt azon kifogása: hogy nem az ő irása ; figyelemmel, hogy azt, mintha a mondott aláírást más által sem íratta volna öt kötelező hatálylyal a kereseti váltón látható első forgatmány alá, s hogy a váltót Sch. Adolfra át nem ruházta volna, nem is állítja, sőt azon kifogásával, hogy a váltóösszeg az ő forgatmányára közvetlen hátiratosának a váltót elenyósztő hatálylyal kifizettetett, azt, hogy ő a váltót az első forgatmányosra átruházva, s következve forgatói aláírásának kötelező voltát közvetve beismerte. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a budapesti kir. ítélő tábla, fentebbi ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. 11. Ha váltó végrehajtás folytán a lefolyt vételár mikénti felosztása az összes érdeklett felek által egyességileg van megállapítva, ezen egyesség bíróilag meg nem változtatható. (1877. szeptember 26. 634. sz. a.) N. Imre s többeknek K. György hagyatéka elleni váltóvégrehajtási ügyében, az elsőbiróságnak az árverésen befolyt s az activ követelésekből befolyandó összegek felosztása tárgyában az elsőbiróság által hozott végzés ellen több hitelezők felfolyamodván, a budapesti kir. Ítélőtábla 1877. évi május 30-án 2816. sz. alatt hozott végzésével az elsőbiróság fentebbi végzését neheztelt részében megváltoztatta, és az árverés alkalmával befolyt, s letétben létező 1142 frt 88 krnyi vételárból G. Gusztáv ügyvédnek, mint D. József ós társai megbízottjának perbeli s végrehajtási költség fejében nem 10, hanem 90 frtot rendelt kifizettetni, N. Imre hitelező részére az ellen, valamint az elsőbirósági végzésben elősorolt többi előzetes tételek után fenmaradó összeg kiadását rendelvén el: mert a vételár mikénti felosztása az összes érdeklett felek által egyességileg lóvén megállapítva, ezen egyesség bíróilag megváltoztatható nem volt. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a kir. tábla fentebbi végzését indokainál fogva helybenhagyta.