Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

lő 12. 1. A szüle által életében gyermekére átruházott vagyon, annak szerzeményi vagyonaként tekintendő, s az abban való öröklés ekként állapítandó meg. 2. A szerzeményi vagyonban a távolabbi törzset az öröklés esak abban az esetben illeti, ha a közelebbi törzsből rokon nem maradt; tehát ha a szülék egyike, vagy ezekből leszármazott rokon él, az egész szerzeményi vagyon ezekre száll, s nem osztandó meg a felmenők másik ágán leszármazott, de távolabb fokn oldalrokonokkal. (1877. június 17-én 5097. sz. a.) R. Katalin s társai felpereseknek M. Katalin alperes ellen az 1873. évben elhalt R. József utáni örökség iránt inditott rendes perében az elsőbiróság következő Ítéletet hozott: A.-Hinden 1873. évi július 17-én elhunyt kiskorú R. József hagyatékát, és a somogyi 147. és 41. sz. tjkönyvben R. Katalin férjezett Sz. Ferenczné elsőrendű felperes tulajdonát képező ingatlanokra fő, illetőleg mellókjelzálogkópen a somogyi árvatár javára bekebelezett 5000 frtban foglalt 2500 frt felpereseket illetvén, ezen összeg ilyennek lenni elismertetik és kimondatik, és felpereseknek kamataival együtt odaitéltetik; következő indokoknál fogva : Azon körülményt s felperesi állítást, hogy a R. József kiskorú hagyatékát s jelen per tárgyát képező 2500 frt árvatárilag kezelt töke atyai ágon szállt örökhagyó kiskorú R. Józsefre alperesnő határozott tagadásba nem vette, azon alperesi állítás pedig, hogy elsőrendű felperesnő megvette alperesnötől 2500 frton az alperesnő részére biztosított jogokat, nem vétetett figyelembe, mivel özv. R. Jánosné szül. H. Katalin, ki felperesnek és férjének átadta a kérdéses ingatlanokat, sohasem volt ezen ingatlanoknak telekkönyvi tulajdonosa, ós az, hogy ezeket mielőtt a még 1860. évben elhalt azon R. Antalnak, kinek neje A. Magdolna volt, s kinek ezen ingatlanok telekkönyvi tulajdonát képezték, hagyatéka tárgyalása csakis 1873. évben történt meg, átadni jogosítva lett volna, nem igazoltatott ; továbbá, mivel az előadottaktól eltekintve, az alperes az 1873. évi május 3-án kötött, gyámhatóságilag helybenhagyott, a kereset mellett D. alatt bemutatott azon osztályegyességben, melynek alapján a tulajdon ós zálogjogi bekebelezések alperesnőnek is tudtával eszközöltettek, alperesnő magának mi jogot sem tartott fenn, és ebbe belenyugodott, jogorvoslattal vagy tiltakozással a megtörtónt bekebelezések ellen nem élt, s ezen az ő hozzájáruitával is létrejött osztályegyességben, adásvétel nem említtetik, mihez képest a keresetbe vett 2500 frt járulékaival felpereseknek az országbírói érte-