Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

13 83 frt zsákok ára tekintetében helybenhagyatik; ellenben a 177 frt 60 kr súlykülönbözetet illetőleg a p. t. rendt. 108. §-a alapján feloldatik, és alperes által felhívott V. Vilmos és P. József tanuknak a 6 •/. alatti kérdő és felperes által netán beadandó ellenkérdő pontokra perrendszerüleg leendő kihallgatása elrendeltetvén, utasittatik az eljáró bíróság, hogy ennek eszközlése után hozzon ujabb Ítéletet. Indokok: A másodbirósági ítélet a 445 frt 80 kr tekintetében alperes saját beismerése alapján, a 83 frt zsákok díjára nézve pedig indokaiból helybenhagyandó; ellenben a súlykülönbözetet illetőleg feloldandó volt: mert alperes azon állításának igazolására, hogy a felperesi megbízott által Arlón átvett gyapjú felperes által Bánrévére nem teljes mennyiségben szállíttatott, ezen utóbbi tagadása ellenében tanuk általi bizonyítást ajánlván, ennek folytán a súlymennyiség kinyomozása czóljából a másodbirói ítéletet feloldani, s az eljáró bíróságot a megejtett tanúvallomások után ujabb ítélet hozatalára utasítani kellett. 10. A forgató aláírásának tagadása nem vehető figyelembe, ha azt, hogy mást nem hatalmazott meg a váltónak nevében leendő aláírására nem állítja, vagy a forgatmány aláírásának reá kőtelező voltát más tényei által közvetve beismeri. (1877. július 18-án 503. sz. a.) M. Márk felperesnek A. Mózes, továbbá özv. Sch. Adolfné mint kiskorú gyermekei gyámja és R. Márton ellen 550 frt s jár. iránt indított váltóperében az elsőbiróság felperest Sch. Adolfné elleni keresetével elutasította, R. Mártont azonban feltétlenül, R. Mózest pedig esküjétől feltételezve elmarasztalta. A bpesti kir. ítélőtábla 1877. évi márczius 29-én 1611. sz. a. hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét, mennyiben felperest Sch. Adolfné elleni keresetével elutasította, helybenhagyta; R. Mózest csupán esküjétől feltételezetten marasztaló részében azonban megváltoztatta, s nevezett alperest feltétlenül kötelezte R. Mártonnal egyetemlegesen a kereseti 550 frt tőkét, s annak 1875. deczember 13-tól számítandó 6% kamatait 1/s°/o váltódíjat és 40 frt perköltséget megfizetni; következő indokoknál fogva : Az elhunyt egyén vagyonjogainak alperesként a biróság előtt leendő képviseltetósére az ismert örökösök egyeteme s a netán ismeretlenek gondnoka együttesen lévén hivatva; tekintve, hogy özv. Sch. Adolfné előadása szerint férjének kivüle, s a keresetben különben is helytelenül név8zerint meg nem nevezett kiskorú gyermekein kivül, más nagykorú örökösei is maradtak, figyelemmel, hogy a