Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

11 értékű árut megrendelt, hogy azt ennek folytán néki kiszolgáltatta, önmaga beismeri; ezzel szemben érvényesíteni kivánt azon kifogása, hogy E. pénzfelvételre jogositott meghatalmazottja felperesi czégnek nem lett volna, a keresked. törvény 43., 45. és 48. §§-ai szelleméből kiindulva figyelembe nem vétethetett, mert a telep helyén kívüli ügyletekkel megbízott meghatalmazottak az általuk kötött adásvevések után járó vételár felvételére feljogosittattak, azt pedig, hogy a vétel jogérvényesen megkötve és teljesítve lett, felperes önmaga is beismeri, miből folyólag az alperes által 4. sz. alatti számla szerint teljesített fizetés a fenti törvényes elvnél fogva feltétlen elfogadandó lévén, annak fizetésére alperes kötelezhető nem volt, miért is felperest keresete ezen részével elutasítani kellett. De megállapítandó volt ugyanezen jogalapból kifolyólag felperesnek 50 frt 36 krt tevő követelése, mert alperesnek azon állítása, mintha a 3. sz. alatti számlában elősorolt árukat is E. utján rendelte volna meg, az általa 3. sz. a. bemutatott saját okmányával megczáfolva van. Azon jogelvnél fogva pedig, mely szerint a fél az általa bemutatott okmányt egész terjedelmében elfogadni köteles; tekintve, hogy a 3. sz. a. áruk, ennek tartalma szerint K. ügynök utján lettek megrendelve, s ugyanazon árukért járó díjat alperes csakis felperesi czégnek közvetlenül, esetleg K. ügynökének, de semmiesetre sem E. kezéhez állott kötelességében kifizetni, s így azt, mint be nem tudhatót, felperes jogosan követelhetvén , annak megfizetésére alperest kötelezni kellett. Mindkét fél felebbezése folytán a bpesti kir. ítélőtábla 1877. április 25-én 1962. sz. a. hozott ítéletével: az elsőbiróság ítéletét az abban felhozott indokoknál fogva ós még azért is helybenhagyta : mert felperes azt, hogy a 4. sz. alattira vezetett nyugta E, Gyulától származik, tagadásba nem vette, a fizetés tehát igazoltnak tekintendő; és mert a számlában olvasható azon kitétel, hogy a fizetés csak felperesnek vagy írásbeli megbízása folytán teljesíttessék, csak általános figyelmeztetést tartalmaz, mely nem lett különösen alpereshez intézve, s ez által alperes nem lett eltiltva attól, hogy a fizetést azon ügynök kezéhez teljesítse, kinél az árukat megrendelte. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a kir. tábla fentebbi ítéletét felhívott és felhozott indokainál fogva helybenhagyta.