Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)

7 egyéb részeiben ellenben megváltoztatta s az esetre, ha felperes a néki oda itélt becslőesküt arra, hogy alperes, illetőleg annak munkása által kaszált széna értéke 5 frtot tett ki, leteszi: felperest a lekaszált széna értéke fejében 5 frt s a perköltség megfizetésére kötelezte ; következő indokoknál fogva: Alperes önmaga beismeri, hogy Sz. Péter munkása, midőn alperes őt a felperessel szomszédos földén termett széna kaszálására küldötte, egy rend szénát felperes földjéről véletlenül lekaszált, nem lévén tehát sem erőszak, sem foglalási szándék, felperes visszahelyezési keresetének sem adható hely. Ellenben az, hogy kár okoztatott, habár vétlenül is, azért tekintve, hogy a hihallgatott tanuk vallomása által is bebizonyított tény folytán be van igazolva, hogy felperes rétjéről a széna lekaszáltatott. Alperesnek e részben felhozott azon védelme, hogy felperest azonnal értesítette, s hogy az utóbbi oda nyilatkozott, hogy a szénát hagyja ott — felperes tanúskodása ellenében figyelembe nem jöhetett. A per során kihallgatott S. Péter tanú vallomása szintén mellőzendő volt, mert e tanú által kaszáltatván le a széna, vallomása aggálytalannak nem tekinthető; de különben is arra a körülményre, hogy tanú a szénát felperes óljába vitte, s ott letette, minderről pedig felperes férjét állítólag értesítette, ezen tanú vallomásán kívül más bizonyíték fel nem hozatott, ennek kiegészítéséhez azonban saját tettében nem forgó alperesnek a pótesküt odaítélni nem lehetett. Ily körülmények között a kár elkövetése igazoltnak tekinthető nem lévén, miután a lekaszált széna értékére nézve valamely határozott bizonyíték felajánlva nincs, felperesnek a kár összegére nézve a becslő esküt odaitélni, és ennek folytán az eskü le vagy le nem tételétől alperes marasztalását függővé tenni kellett. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a kárra nézve mindkét alsóbb bíróság ítéletét megváltoztatta, s 1 frt kár megtérítésére kötelezte, következő indokoknál fogva. A kárra nézve nem lehetett felperesnek a becslő esküt megítélni, mert keresetlevelében kárát 35 frtra, a per folyama alatt pedig 5 frtra számította, és igy saját előadásával jő ellentétbe. Ezenkívül nincs is felperesnek biztos alapja a kár mennyiségére ; nem — mert S. Péter tanú, a ki a szénát lekaszálta, annak mennyiségét egy lepedőre valónak mondja, s annak árát 20 frtra becsüli; mig felperes tanuja B. Mihály a lekaszált szénát egy frtra