Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)

23 megítélése s járulékai iránt folyamatba tett rendes perében, az aranyosmaróthi kir. törvényszék 1876. évi november 16-án 4052. sz. a. következő ítéletet hozott: Ha alperes H. férj. S. Mária a póteskiit arra: miszerint nem igaz, hogy ő a keresethez Bla csatolt egyezség szerint a kovácsi 35/a számú ház és beltelki Va részét felperes H. Józsefnek tulajdonába bocsátotta és neki ajándékozta volna — leteszi, akkor felperes keresetével elutasittatik. Ellenben ha alperes a neki odaítélt pótesküt le nem teszi, akkor a kovácsi 57. sz. tjkvben A. I. 1 — 2. rdsz. alatt irt fekvöségböl alperes tulajdonaként bejegyzett Vs rész illetménye felperes tulajdonába bocsáttatik, tartozván alperes tűrni, hogy ezen fekv<"ségbeni illetményére felperes tulajdonjoga bekebeleztessék. Ennek folytán tartozik alperes jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt az eskü letételére jelentkezni, s azt a kitűzendő határnapon le is tenni. A perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Az ügyvédi munkadijak, s pedig felpereséi 32 frt 10 krban, alpereséi 23 frtban állapittatnak meg. Indokok : Tekintve, hogy alperes abbeli állítása, hogy a kereseti ingatlanság tulajdonjogát nem ruházta felperesre, — a hit alatt kihallgatott S. József tanú vallomása által is megerősíttetett s igy alperes ezen tanú vallomása által fólbizonyitékot szolgáltatott, neki a ptrs. 236. §-a értelmében a pótesküt megítélni, s azon esetben, ha azt leteszi, felperest keresetével elmozdítani, — ellenben ha le nem teszi alperes mint ki ezen ténye által bizonyítékától elállottnak s felperes keresetét beismerőnek tekintendő a kereseti kérelemhez képest elmarasztalni kellett. A perköltségek, tekintve a peres felek közel vérségi kapcsolatát, a ptrs. 251. §-a értelmében lőnek megszüntetve, az ügyvédi munkadijak pedig a ptrs. 252. §-a értelmében megállapítva. Ezen ítélet ellen felperes semmiségi panaszt emelt, mivel tanúi a ( " . alatti pontokra ki nem hallgattattak, holott, ha ez megtörténik, az alperesi póteskü megítélhető sem lett volna; minthogy tehát a bizonyítási eljárás hiányos, az ítélet a ptrs. 297. §. 1. p. szerint semmis. A m. kir. Curia mint semmitőszék, a semmiségi panaszt elvetette, s az iratokat alperes felebbezése folytán a kir. itélö táblához áttétetni rendelte; mert annak megvizsgálása, váljon az ügy érdemének elbirálha-