Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)

21 által mellékelt Ítéletből is kitűnik, miszerint felperesek édes atyja néhai K. Károly a másodbiróságilag felpereseknek megítélt tőkeöszezegre nézve az Aa. végrendelet értelmében a pesti szegényeket mint tulajdonosokat, K. G. és E. családbeli atyafiakat pedig mindaddig, mig férfiágon ki nem halnak, a kamatok haszonélvezetében részesittetni kérte, és ebbeli kérelmének ezen itólet értelmében hely is adatván felpereseknek többször nevezett édes atyja a kereseti tőke utáni kamatokat 1865. évben közbejött haláláig haszonélvezte is. Minthogy ezek szerint az osztr. ált. p. t. k.-nek 1853. évi május 1-én lett behozatalakor, illetőleg az ősiségi nyilt parancs már a fentebb részletezett kész tényekkel állott szemben, ez utóbbi azokat többé meg nem változtatta, sem jogszerüleg bármi irányban meg nem változtathatta, minthogy továbbá mindezek szerint felpereseknek többször nevezett édes atyja néhai K. Károly magát haláláig szinte csak haszonélvezőül, nem pedig tulajdonosul tekintette, a másodbirósági ítélet érdemleges részének megváltoztatásával az első folyam, kir. törvényszék ítéletét érdemben ezen és az abban foglalt egyéb indokokból helybenhagyni kellett. Ez ellen felperesek 13923. sz. a. semmiségi panaszszal éltek; felhozván, hogy az ügy nem azon tanácsban adatott elő, melybe az illető előadó beosztva volt, s melyben a kifüggesztés szerint történnie kellett volna, nem is azon tanács termében, s ekként megakadályoztattak abban, hogy a birákat informálhassák és az ügy előadásánál jelen lehessenek. A semmitőszék a semmiségi panaszt elvetette, mert az, hogy a kérdésbeni per előadási idejének közzétételére nézve a ptr. 102. §. követelményeinek elég tétetett, a semmiségi panaszban is elismertetik, a tanácsjegyzőkönyvből és a kir. legfőbb itélőszéknek 4188. számú hivatalos közleményéből pedig kitűnik, hogy azon a per a polgári szakosztály biráiból alakított legfőbb itélőszéki első tanácsban adatott elő, s a semmiségi panaszban hangsúlyozott egész változtatás csak abból állott: hogy a tanács ülése nem a szokott helyiségben, hanem az ezzel szomszéd teremben lett megtartva. Valamint hogy azonban ezen változtatás által egyrészt a nyilvánosság — tekintve, hogy a hallgatóság részére mindegyik tanácsterem egyiránt nyitva állott — megszorítást nem szenvedett; ugy másrészt a tanácsok alakítása, s ezeknek a közszolgálat érdekei s máa körülmények folytán czélszerünek mutatkozó változtatása, az itélő-