Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)

180 továbbá 75., 76., 78., 98., 99., 101. és 102. tótelei alatt felvett ingó tárgyaknak fele felperesnek oda Ítéltetett; mert az első csoportbeliek a leltárban közöseknek vétettek fel, a többiek pedig felperes keresetében közösen szerzetteknek állíttattak, s alperesek e részben egyikre nézve sem éltek tagadással. Sőt amennyiben a 97. tétel alatti ingósága is az utóbbiak sorába tartozik, azt is az alsóbirósági ítélet kiegészítése mellett azok közé sorozni kellett. Minthogy azonban ezen ingó tárgyak mikénti felosztása iránt semmi javaslat sem tétetett, a leltári becsű azonban nem kifogásoltatott, becsértékének fele 872 frt 21 kr volt felperesnek megítélendő. 5. A függő termésre nézve helyben volt az elsőbiróság ítélete azért hagyandó, mert felperes azon kereseti állítása, hogy az A. alatti leltárban a függő termések között 183. tétel alatt 360 frtra becsült búzavetés, az 5. sz. alatti 9012/b. helyr. számú ingatlanra vétetett fel, alperesek által nem tagadtatott, s ezt az X. alatti községi bizonyítvány is igazolja; következőleg minthogy ezen ingatlan az 0. alatti tjkönyvi kivonat szerint felében felperes tulajdona: annak függő termése is, mint növedók őt illeti, felperes pedig azt, hogy ez becsértékben ítéltetett meg részére, nem neheztelte. A többi függő termésekre nézve nem igazoltatván felperes által, hogy azok az ő tulajdonát képező ingatlanokon írattak volna össze, sőt ellenkezőleg, saját X. alatti okiratából kitűnvén, azokra nézve egész keresetével helyesen utasíttatott el; azon alapon ugyanis, miszerint ezen termésekbe férjével közös munka és mag fektettetett, a termések tulajdonát nem követelheti, s azt keresetében nem is ez alapon kérte. 6. A részére megítélt ingatlanok mikénti felosztására felperes javaslatot « tervet nem terjesztvén elő, azoknak ezúttal a megítélt arányban csak alperesekkel közös birtokába bocsáttatása volt elrendelhető. 7. Azon ítéleti rósz, melynélfogva alperesek felperes részére 482 frt 37 kr készpénzbeli követelésnek 200 frt után 1872. évi november 11-től járó 6% kamatoknak megfizetésére köteleztettek, az ítéletben ezekre nézve felhozott indokokon kivül, azért hagyatott helyben, mert alperesek perirataikban sem tettek ezen tótelek valódisága s összegére nézve semmi kifogást, és mert felperes többet nem követelt. 8. Alperesek viszonkeresetükkel helyesen utasíttattak el: mert a 650. sz. tjkönyvben foglalt ingatlanokra nézve azon állításukat, hogy ezek kizárólag anyjuk örökségének jövedelméből szereztettek,