Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)

15 a perköltségek kölcsönös megszüntetése, és az ügyvédek munkadijának saját feleik irányábani megállapítása a törvénykezési rendtartás 251. és 252. §§-aira alapulnak. Ez ellen báró M. Ede 1876. márcz. 22-én 1225. sz. a semmiségi panaszszal élvén, — asemmitőszék következő határozatot hozott: a fentebbi keletű és számú itélet a ptr. 297. §. 10. pontjánál fogva megsemmisíttetik, és a kir. törvényszék a f. é. május 24-én 2339. sz. a. felterjesztett iratok visszaküldése mellett törvényszerű határozat hozatalára utasittatik ; mert a kérdésben forgó követelések iránt a panaszkodók jogelődje báró M. József ellen szabályszerű keresettel megindított per, miután az abban felmerült és az eljárás felfüggesztésére alapul szolgált uzsorakérdés megszűnt, panaszttevők ellen, nevezett jogelődjük, időközbeni halála után ujabb keresetlevél nélkül folyamatba tehető volt; habár tehát azon körülmény miatt, mivel a kérvény, melylyel panaszkodások perbeidéztetése eszközöltetett, ellenök szabályszerű kereseti kérelmet nem tartalmaz, az ugyanazon kérvény mellett velők közlött keresetlevél szerint pedig nem panaszkodók, de jogelődjük elmarasztalása kéretett, utóbb azonban a per folytán e kérelem ellenök intéztetett, sem a ptr. 64. ós 68. §§-ai megsértésének, vagy a ptr. 297. §. 11. pontjának esete fenn nem forog, sem az itélet a kérelmen tul nem terjed, és ennélfogva panaszkodóknak ugy ez irányban, valamint báró M. Ede megidéztetése törvényszerű bizonyítékának hiányát illetőleg emelt panaszaik, tekintettel arra, hogy a most nevezettnek a 4056/869. és 4883/869. számú végzések saját kezéhez kézbesittettek, alaposnak nem találtatott ugyan, mindamellett és a neheztelt itélet határozatlansága miatt a ptr. 2 97. §. 10. pontja alapján megsemmisítendő volt. Mert panasztevök örökségük erejéig marasztaltatván el, az örökség misége és mennyisége kérdésének tisztába hozatala a ptr. 256. §-a ellenére minden ez iránybani utasítás nélkül a végrehajtási eljárásra hagyatott fenn, mely kérdést pedig, a mennyiben a kórt marasztalási összegnek, megfelelő vagyonbani örökösödés netalán kétségbe vonatott, a ptr. 249. és 256. §§-ai rendeletén felül különösen azért is kell a perben megoldani, mivel a végrehajtás folyamában hozott végzések ellen a polg. törv. rendt. szerint egyedül semmiségi panasz lóvén megengedve, a felek ily lényeges kérdésben a különben megengedett fokozatos felebbezés jogorvoslatától elzárva lennének.