Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)

14 6 % kamatoknál megállapított 1500 frt túlfizetés, ezen követelés tőkéjétől levonassék — miután a megyei levéltárból kivett kérdéses uzsoraper töredékei közt, az alperesek által hivatolt fenti számú elsőbirósági ítélet többé nem található, és a fennállott pozsonyi cs. kir. feltörvényszék 1854. évi november 7-én 1930. sz. vád alá helyezési határozatában az A. I. D. a. azon körülmény tisztába hozva nincsen, jelenleg pedig alperesek által felperesek határozott tagadása ellenében nem igazoltatott, ez uton a törvk. rendt. 152. §-hoz képest elutasitandók voltak; szabadságukban állván az 1868. évi 31. t. cz. 6. §-ának II. kikezdéséhez képest a kötvényben kikötött kamatokon felül állítólag 1500 frttal tulfizetett összeg visszatérítését felperesek ellen saját felperességük alatt érvényesíteni, végtére azon kóretük is, hogy felperesek a D. transactio alapján az ott kikötött haszonbérmegvétele iránt K. a. indított, de jelen perükben letett, s letétinek nyilvánított keresetnél fogva, perpatvarkodást követvén el, a jelen perük örökké való elvesztésén kívül, még 200 pfrttal büntettessenek, a törvk. rendt. 70. §-a értelmében itt helyütt mellőzendő volt; másrészt felperesek is azon kereseti kéretükkel, hogy alperesek a B. a. kötvényben kikötött 800 pfrt követelésüktől 1851. évi július 26-ikától állítólag D. transactio által kikötött 6 °/o kamatban elmarasztaltassanak, azon oknál fogva, hogy a követelt kamatok a kérdéses kötvényben kikötve nincsenek, és annak maga épsógébeni fenntartása, a hivatolt D. a. transactio 8. pontja által is biztosíttatott, elutasitandók voltak, továbbá azon kéretükkel is, miszerint alperesek mindkét t 6090 frtot tevő kölcsön után, félévenkénti kamatfizetésnek mulasztása esetére kikötött 100 pftnyi vinculum a kereset indításáig 1851. év óta, 14 éven át 28-szor elkövetett félévi kamatfizetési mulasztás utáni 28-szoros 2940 frtnyi összeg, s így tovább a fizetés napjáig félévenkint 100 frtal számitandó vinculum, továbbá az A. kötelezvényben foglalt 500 frtnyi vinculum ós az l. alattiban 23 frt 15 krban megállapított biztosítási végrehajtási költségek megfizetésében elmarasztaltassanak, mert a B. a. kötvényben, ha annak összegét, esetleg köteleztetnének is lefizetni, kikötve nincsenek, a vinculum' pedig világos adósságoknál a m. kir. Curia 1824. évi május 9-én M. Teofilnek, N. András és Ignácz elleni perében hozott következő tartalmú döntvénye: «Obligatione vinculi in liquidis debitis locum non habente» és a honi törvényeink, jelesül az 1715. évi 51. t. cz. 2. és 1802. évi 21. t. cz. szerint, és végtére az l. ós O. alatti költségekre nézve azért: elutasitandók voltak, mert jelen perükben a K. a. keresetüktől elállván, annak járulékaira sem támaszthatnak igényt t