Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)

56 az örökösök mindenikét terhelvén, annak fizetésére az öröklött érték erejéig az örökösök bármelyike kötelezhető ; továbbá a B. alatti bizonyítványt aláirt, s tanuúl kihallgatott orvosok vallomásával igazoltatott, hogy felperes a keresetben emiitett ápolást hosszabb ideig teljesitette, tekintve pedig, miként ily esetekben az idő mennyiség s illetve az ápolás teljesitésének hány izbeni eszközlésének kizárólag tanukkal való igazolása a dolog természeténél fogva nem követelhető, az időre nézve felperesnek a p. t. rendt. 235. §-a alapján a főeskü volt oda Ítélendő. Az ápolási dij megállapításánál naponként a követelt 3 frt vétetett alapul, mert ezen Ö3szeg tekintettel a kihallgatott szakértő orvosok által a jutalom tekintetében felhozottakra, kivált ateljesitett fáradozásoknak a B. alatti okmányban indokolt minőségénél fogva s figyelemmel az ápolt vagyoni körülményeire méltányosan követelhetőnek tűnik ki. A marasztalás egyetemlegességét alperesek örökösi minősége indokolja. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék pedig következőleg ítélt: Mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával alperesek kötelesek, mint néhai Sz. Károlyné örökösei egyetemleg felperesnek 133 frt tőkét, ennek 1875. november 13-tól 6% kamatait 8 nap és különbeni végrehajtás terhe alatt arra az esetre megfizetni: ha felperes leteszi a pótesküt arra, hogy néhai Sz. Károlynót betegségében 133 napon át ápolni segítette; — felperes továbbá keresetével feltétlenül elutasittatik : következő indokoknál fogva : Az örökösök örökségük erejéig az örökhagyó tartozásaiért egyetemleg felelősek lévén, és a hitelező az egyetemleges adósok bármelyikét külön is beperelhetvén, felperes keresete azon oknál fogva, hogy alperesek kizárólagos örökösi minősége nem igazoltatott, elutasítható nem volt. A kereset érdemére nézve a kihallgatott két orvos bizonyítja, hogy felperes a rendes betegápoló nő segítségére volt, minthogy azonban mindegyik orvos csak azon időről tanúskodik, mely alatt a beteget kezelte: az egész időtartamra nézve csak részbizonyitékot szolgáltatnak, miért is a p. t. rendt. 236. §-a értelmében felperes részére a póteskü ítéltetett meg. A betegápolás a házmester állásával nem lévén egybekapcsolva, és senki másnak ingyen szolgálatot tenni nem köteleztetvén, minden kikötés nélkül felperest a díjazás megilleti. Az összeg azonban, tekintettel arra, hogy Dr. M. a kért 3 frtot túlságosnak mondja, hogy a