Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)
42 birna; mert igaz ugyan, hogy a részvénytársaságokról rendelkező 187. §. az igazgatóságot, mely a részvénytársaság felosztása esetében a 203. §. szerint hivatva lehet a felszámolók teendőit is végezni — büntetés alatt is kötelezi a csődnek bizonyos esetben bejelentésére: de azonkivül, hogy e kötelezettség az igazgatóság tagjait mint olyanokat s nem mint felszámolókat terheli, a csak saját részvényeik erejéig felelős tagokból álló részvénytársaság és a társasági tartozásokért egész saját vagyonukkal felelős tagokkal alakult közkereseti társaság közötti lényeges különbség nem engedi azt különböztetni, hogy a részvénytársaság igazgatóira vonatkozó törvényes rendelkezés a közkereseti társaság felszámolóira is alkalmazást nyerhetne, és pedig annyival kevésbé, mert a közkereseti társaság felszámolói a keresk. törvény 109. és 112. §-ok végpontja, s a 115. §. által a társaság irányában korlátolva is vannak, és mert a felszámoló csakis a közkereseti társaság vagyona feletti intézkedésre lévén hivatva, annak bejelentése folytán a csődöt csakis a társasági vagyonra lehetne elrendelni, mely eljárás pedig ellenkezik a kereskedelmi törvény 88. és 97. §§-aival, de ellenkeznék az 1840. XXI. törv. czikkel is, miután ezen törvény 5. és 6. §§-ai szerint jogositottak kérelme folytán elrendelt csődnek nemcsak a társasági, de az ezen társaságot képező beltagok magán vagyonára is ki kell terjedni. Mindezeknél fogva az elsőbirósági ítéletet megváltoztatni, s a csőd bejelentésére nem jogosított felszámolót előterjesztett kérelmével elutasítani kellett. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a budapesti kir. ítélő tábla fentebbi indokainál fogva helybenhagyta. 26. 1. Az értékpapírok zálogbaadása esetén az, hogy a zálogbaadó ezek kiváltása, s az azokra adott kölcsön visszafizetése iránt személyes kötelezettséget vállalt volna, az üzlet természeténél fogva vélelmezhető nem lévén, ha a hitelező oly kötelezettség létrejöttét állítja, azt ö tartozik bizonyítani. 2. A tanúvallomások feletti észrevételekben történt tanúkra hivatkozás is figyelembe vehető, és a tanúk kihallgatása elrendelendő; ha annak oka, hogy a tanúkra hivatkozó fél tanúit a per során meg nem nevezhette, az ellenfél volt, s a másik fél esak a kihallgatott tanúk vallomásából értesülhetett az általa tanúképen felhívni ezélzott egyének nevéről. (1877. május 29-én 284. sz. a.) A magyar általános hitelbanknak A. Ede ellen 4784. frt s jár. iránt, a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszók, mint kereskedelmi bíróság:
