Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)
43 Felperest keresetével, s alperest viszonkeresetóvel elutasította. A budapesti kir. ítélő tábla 1877. évi február 13-án 5729. sz. alatt hozott Ítéletével: az elsőbiróság Ítéletét, mennyiben felperes keresetével elutasittatott, helybenhagyta; ellenben alperes viszonkeresetére vonatkozólag az eljáró biróság, ítéletét megváltoztatta, s az esetre, ha alperes megbízottja E. Mór által a póthitet leteendi az iránt, hogy felperes czég ügy igazgatóját B. Vilmost 1875. november 30-án, és pedig az ugyanaz napon eszközlött 500 frt pótfizetésnek megtörténte után felszólitotta arra, hogy a felperes czég kezei között lévő értékpapírokat 1875. deczember 1-én adja el, ez esetben felperes czég köteles leend alperesnek 879 frt 35 krt, ennek 1875. deczember 1-től járó 6 °/o kamataival együtt megfizetni; következő indokoknál fogva: Az eljáró biróság ítéletének felperest keresetével elutasító része az abban felhozott indokoknál fogva ós még azért is helybenhagyandó volt, mert felperes azt, mintha alperes a felperesnek zálogba adott értékpapírok kiváltása s az azokra adott kölcsön visszafizetése iránt személyes kötelezettséget vállalt volna, alperes tagadása ellenében mivel sem igazolta, s ez az üzlet természeténél fogva nem is vélelmezhető. Ellenben alperes viszonkövetelésére nézve az eljáró biróság ítéletét megváltoztatni kellett, mert A. Mór tanú nem áll alperessel oly közel rokonsági viszonyban, mely egészen határozott vallomását aggályossá tenné, s igy vallomása a p. t. rendt. 225. §-a szerint E. Mór póthite által kiegészíthető rósz bizonyítékot képez; már pedig ha ezen bizonyítási mód által kimutatva leend, hogy alperes felperest az értékpapíroknak 1875. deczember 1-én leendő eladására felszólitotta, s felperes ennek daczára az eladást csak későbben, midőn az értékpapírok értéke leszállott, eszközölte, felperes a saját hibája által okozott kárt alperesnek megtóriteni tartozik. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig következő végzést hozott: tekintve, hogy az 1876. október 12-én megtartott észrevételezési tárgyalás alkalmakor felperes tanukra hivatkozott, és ezen renden kivül történt tanukra hivatkozás az által, hogy alperes az érdemleges tárgyaláskor felperesnek tisztjeit, kikkel alperes megbízottja E. Mór a kérdéses ügyben 1875. november 30-án állítólag értekezett, meg nem nevezte, ós ezeknek nevei csak alperesi tanuk kimondása által jöttek felperes tudomására, — kellőleg indokolva van : mindkét alsóbb biróság ítélete feloldatik, és az eljáró biróság oda