Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)
27 a ptrdt. 432. §-a értelmében az elrendelt árverésről a jelzálogos hitelezők értesitendök, a neheztelt végzés pedig panaszlónak a megtartott árverés után lett kézbesítve, ez okból kéri a neheztelt végzésnek ugy az egész eljárásának megsemmisítését. A magy. kir. Curia mint semmitőszók a semmisógi panasznak helyt adván, az 1876. évi október 4>én megtartott árverést a ptrdt. 297. §. 21. pontja alapján megsemmisítette és a kir. törvényszéket ujabbi árverési határidők kitűzésére utasította; mert panaszló mint oly jelzálogos hitelező, kinek lakhelye tudva volt, az árverési végzésről a felterjesztett kézbesítési vétbizonyitvány szerint csak október 27-én, tehát az árverés megtartása után értesíttetvén, de ez esetben miután ösmeretlen tartózkodásu hitelezők nem voltak, azok részére ügygondnok sem neveztetvén, s ebből folyólag panaszló mint érdekelt fél törvény adta jogainak érvényesithetésétöl elzárva lévén, ezen a ptrdt. 432. §. rendelkezésébe ütköző lényeges alaki szabálytalanság miatt az árverési cselekményt semmisnek kellett mondani. 19. Hitbizományi helyettesítés esetében, az ürökiisők oly nemű egyezsége, mely szerint a hagyatéki ingatlanok tulajdona a hitbizományi helyetteseknek jelölt, de még <sak várandó nnokák részére lenne átadandó, tehát azokra telekkónyvileg átírandó: a hagyaték átadása és átíratása alapjául nem szolgálhat. (1877. febr. 20. 21909. sz. a. hozott határozat.) Néhai L. D. Anasztáz hagyatéka ügyében a budapesti kir. törvényszék 1876. szeptember 30-án 34552. sz. a. következő végzést hozott: Tekintve, hogy a Budapesten 1871. évi október 21-ón elhalt L. D. Anasztáz hagyatéki ügyében létre jött osztályos egyesség szerint az örökhagyó végrendelkezése értelmében a hagyatéki vagyon fele része az örökhagyónak Lyka, Döme, Katalin, Miklós, Emil, Sándor, István és Júlia nevü gyermekeiből leszármazandó unokái javára volna átadandó, és az ingatlanok fele ós tehát ezen még nem létező és igy meg nem nevezhető unokák javára tulajdonjogilag bekebelezendő az 1855. évi deczember 15-ki telkkvi rendelet 54. és 55. §. b) pontja szerint pedig a tulajdonos vezeték ós keresztneve,