Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

105 ennek 1876. ápril 6-ától számítandó 6% kamatait s perköltséget fizetni. Indokok. Felperes könyveinek megvizsgálása után kétségtelen? hogy 1875. évi augusztus 26-ig ő a M. és S. czéggel üzleti összeköttetésben állott, s ezzel szemben tartozási és követelési tételeket könyvelt, következőleg, miután a M. és S. czégnek liquidatio alatt léte még 1875. ápril hó 21-ón lett bejegyezve és ezen czógváltoztatás ki is hirdettetett, kétségtelen, hogy felperes a liquidatióban levő czég irányában is folytatta követeléseit 1875. augusztus 26-ig, és kétségtelen az is, hogy felperes 1875. évi július 17-éig könyveit a liquidatióban levő czég irányában akkép vezette, miszerint abban csak 1875. február 21., illetőleg február 22-ón teljesittt 1000 frt fizetés van beirva, de annak, hogy február 25-én ismételve 1000 frt fizettetett volna, első feljegyzési könyvei egyikében épen semmi nyoma sem találtatik, sem a főkönyvben ez nem áll, a tisztázott első feljegyzési könyvben pedig ezen tétel a február 24-iki tételeket tartalmazó lapon, azonban a legalsó soron alól, kelet nélkül és vakarás mellett, tehát utólagosan vezettetett be, s nem is ugy mint készpénzzel teljesített fizetés, hanem csak a liquidatióban levő czég conto courrentjére való hivatkozás alapján. Ehez képest felperesnek könyvei bizonyítják, hogy ő 1875. február 25-én a liquidatióban levő M. és S. czégnek készpénzben 1000 frtot nem fizetett, ezenkívül pedig felperes azt, hogy ezen 1000 frtot valamely jogos követelése alapján könyvelhette utólagosan, nem is állította, annál kevésbé bizonyitotta. Jóllehet tehát ezen különbség felmerülése után, a M. Mihály által tett megrendelés alapján, M. Mihály mint egyedüli ügyfele nevére külön lapot nyitott, akár az esetre, ha M. Mihály külön megrendelőnek tekintetik, akár pedig ha a M. és S. czég képviselőjeként lenne kötelezettségben, jogos viszonkövetelését mindkét minőségbeni egyenlő kötelezettségénél fogva érvényesíteni joga van. De különben is tekintve, hogy M. Mihálynak a liquidatióban levő és általa képviselt czégtől elkülönített üzlete nincsen s ilyen a k. t. 74. §-a értelmében nem is lehetne, önkényt következik, hogy : felperes akár a czóget, akár alperest magát tekintette adósának, ezen saját egyoldalú felfogásának nem lehet azon következménye, hogy alperes az általa képviselt liquidatióban levő czégnek viszonkövetelését ne érvényesíthesse. A viszonkövetelós pedig azon esetre, ha alperes az Ítéletben leirt pótesküt leteszi, teljesen valónak leend bizonyítva és beszámi-