Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

11 vül álló fél ebbeli intézkedésének perorvoslattali megtámadására sincs jogosítva. 7. Tekintve, hogy a ptrtás 455. és 456. s§-ai nyilván csak a telekkönyv tehcrlapjáp foglalt bejegyzésekre vonatkoznak; tekintve továbbá, hogy a dézsmaváltság alá eső szöllöbirtokoknál a váltság töke, járulékaival együtt az 1868 évi 29. tiirv. ezikk 7. és 9. §§-ai szerint minden tekintetben az országos adó természetével biró s annak törvényes előnyeit élvező oly terhet képez, mely egészen küliin módon nyilván tartandó és a telekjegyzökönyvben mint nemcsak mindén bekeblezett követelést megelőző, hanem a teljes kifizetésig a birtokváltozásokra való tekintet nélkül minden tulajdonos irányában teljesen fennálló nem a IHírlapra, hanem a birtoklapra jegyzendő be, minek megfelelöleg annak törlése ekként a birtokváltság mentessége ugyanazon törvény 12. és 15. §§-ai szerint csak az összes váltság letörlesztése esetében rendelhető el; a ptrt. 455. és 456. §-ainak azon intézkedése, mely szerint a vevőre az elárverezett ingatlan tulajdonjoga a vételár felosztási végzés szerint ki nem fizethető követelések törlésével is elrendelendő, s vevő az előbbi tulajdonjog semmi más terheiért nem felelős: a szöllödézsmaváltság és az 1871. évi Lili. tezikk 92. §-a szerint, hasonelintézés alá eső maradványföld váltságtökére és járulékaira nem alkalmazható. (Teljes ülési megállapodás.) (1877. január 23-án 24056. sz. a. hozott határozat.) R. József felperesnek M. János és társa alperesek ellen 27 frt 48 kr és járulékai iránti végrehajtási ügyében az árverés megtörténvén a vételárfelosztás akként eszközöltetetett, hogy a szőllődézsma váltságtőke, bár bekeblezve volt, kifizetés alá nem jött. Vevő az árverési feltételek teljesítése után, az ingatlan tehermentes átíratását kérte, a teleki, hatóság azonban a szőllődézsmaváltságteher kitörlése nélkül rendelte a tulajdonjog átiratását. A tasnádi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóságnak 1876. évi november 29-én 5383. sz. a. hozott ezen végzése ellen K. Ferencz vevő 5612. sz. a. semmiségi panaszt adott be, felhozván, hogy a teher számszerűleg ki van mutatva, s igy az nem földhöz tapadt teher s őt a ptrt. 456. §-a szerint nem terheli, azért pedig hogy a vételárosztási tárgyalásra a jogosítottak nem lettek megidézve, s e teher ki nem fizettetett, egyedül az eljáró bíróság felelős. A magyar kir. Cun'a mint semmitőszók a semmiségi panaszt elvetette ; mert a ptrt. 456. §-a intézkedése az előbbi tulajdonosnak terheire, tehát nyilván a telekkönyv teherlapján bevezetett terhekre vonatkozik, az itt szóban forgó váltsági teher pedig a birtoklapon lévén bevezetve, magának a birtoknak terhét képezi, s e szerint a