Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

10 ségben többek javára s többek ellen több végrehajtást teljesít, például egy nap alatt, csakis ezen több eljárások után követelheti a külön eljárási dijat. Ilyen továbbá az is, hogy a bíróság székhelyét, mely nemcsak magát a várost, de ennek külön határát is magában foglalja, a végrehajtók rendszerint napidijat is számítanak, holott az épen nem jár. Ilyen : a rendelvények és hírlapi hirdetmény szerkesztéséért s többszöröztetéseért kívánt és igen sokszor nagy összegre rugó díjfelszámítás; holott a mennyiben ezek a végrehajtás teljességéhez szükségesek, legfőlebb akkor számithatók ezektől az 1871. évi 24. §-a szerinti dijak, ha a végrehajtó igazolja, hogy az összeírás teljesítése napján lehetetlen volt a dolgokat végeznie. Ilyen végül a tanuk dija, ha és mennyiben nem igazoltatik, hogy a házbeliekből ezek ki nem kerültek s idegenek voltak alkalmazandók. Mindezen szabálytalanságok jelen ügyben nagyon bőven előfordulnak, — s mert az igazsággal meg nem egyeztethető, hogy ezen szokottnál nagyobb összegeket tárgyazó ügy a végrehajtó alaptalan és jogtalan követeléseivel kizsákmányoltathassék, — ezért látta szükségesnek már a felek kifogásai folytán is az eljáró bíróság a végrehajtói dijak mérséklését is a végrehajtási és árverési jegyzőkönyvben nem igazolt költségek törlését, annál inkább, mert az 1876. június 19-én megkisérlett, de vevők hiányában meg nem tarthatott árverés alkalmával maga a végrehajtó is csupán 3 frt eljárási dijat vélt felszámithatónak. A m. kir. Curia mint semmitőszék a semmiségi panaszt visszautasította, egyúttal azonban az összes iratokat a sz.-fehérvári városi árvapénztár által foganatosított biztosítási eljárásból kifolyó s végrehajtást szenvedő által támasztott kifogási ügyben hozott határozat ellen közbevetett felebbezés folytán a kir. ítélőtáblához áttette; mert mennyiben a kiküldő bíróság a végrehajtónak habár az egyes ügyekbeni eljárásáról beadott jelentése folytán, az 1875. évi IX. t. cz. 6. §. rendelkezését alkalmazva, a saját hatáskörében megállapított diját és költségét vizsgálat alá vette, s ez által panaszló magát jogai és érdekében megsértettnek találta, ennek mint nem a ptrdtás szabályain alapuló intézkedésének orvoslása semmiségi panasz útjára nem tartozik, — mennyiben pedig a bíróság oly dijak és költségek iránt határozott, melyek megállapítása a végrehajtó által szabályellenesen történt erre vonatkozó megállapítást figyelembe nem vette, saját jogkörében járt el s a bírósági végrehajtó mint perenki-