Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

Ezen eljárások több helyen bírói szentesítést is nyer, a mennyiben vagy egyszerűen tudomásul vétel után, minden érdemleges hozzá szólás nélkül visszaadatik nekik az ügy további eljárás végett, avagy levéltárba tétetik, — vagy pedig a költségfelszámitás — a végrehajtás megállapításához képest — helybenhagyatik. — Miből azután nem ritkán a végrehajtást szenvedett fél oly megterheltetóse következik, mely törvényben épen nem találja indokolását. így különösen általánosan divatban van a hirdetmények és rendelvények fogalmazásáért, többszörözéseért törvényben nem gyökerező dijakat követelni, eljárási és napi dijat felszámítani ott is a hol az épen nem járja. Miután a végrehajtókról törvények és rendeletek sehol sem tiltják azt, hogy a kiküldő biróság a kiküldött végrehajtó eljárását bírálása tárgyává tehesse, — ezen kir. járásbíróság azon nézeten van, hogy az eljáró bíróságnak kötelessége, s nemcsak joga felülvizsgálni a kiküldött végrehajtó eljárását s megvizsgálni s elintéző határozatában kifejezést adni annak, váljon találta-e hogy végrehajtó a végrehajtás formaszerüségeit megtartotta nemcsak dijjai és költségei felszámításánál, de magánál a végrehajtási ténynól is s ha hiányt vagy szabálytalanságot tapasztal, még mielőtt az ugy is széles ter jedelemben igénybe vett jogorvoslatok használatának időt engedne, az ügy gyorsabb lefolyása czéljából is a szükséges intézkedést megtegye. E felfogás s helyesnek talált meggyőződés vezette az eljáró bíróságot akkor is, midőn látta, hogy a végrehajtó, a törvény helyes értelmének félremagyarázásául, bizonyos — a neheztelt végzésben részletesen elősorolt kitéréseket engedett meg magának. így nevezetesen: a végrehajtói törvények szellemével sehogy sem megegyeztethetö, hogy a végrehajtó, ámbár több fél javára, de egy marasztalt ellen, egyszerre és egyetlen végrehajtást foganatosít, egy összeírást tesz, mégis eljárási dijait mindenik foglaltató irányában ezek követeléseihez képest külön számítja és szedi be, a helyett, hogy összegezné a különbféle követeléseket és ezek sommája szerint kívánná azt, mit részére a törvény eljárási díj czímén megállapít. Itt ugyan a végrehajtók az 1875. évi IX. t. cz. 4. §-ának végpontjára szeretnek hivatkozni; ámde e §. sem mondja azt, hogy ha ugyanazon marasztalt fél ellen teljesít a végrehajtó egyszerre és egy időben többek javára végrehajtást, akkor is illeti minden végrehajtató irányában külön-külön eljárási dij; hanem ez csak azt jelenti, hogy ha a bírósági végrehajtó a székhelyétől távol eső köz-