Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

34 maga adta át J. A.-nak elszállítás végett, s igy J. A. a kérdéses bőrt, mint felperes megbízottja birtokolta. Ennek alapján tehát, mennyiben alperes azon bőrre J. A.-nak jóhiszemüleg előlegezett, illetve fizetés mellett és jogszerű módon vagyis zálogszerződés folytán jóhiszemüleg jött a bőr birtokába, felperes tulajdonjogát csakis a zálogösszeg lefizetése mellett érvényesítheti, miért is alperesnek a zálogügylet valóságára nézve a prdtrts 235. §-ánál fogva, minthogy azon ügylet létezése a tettleges birtoklás és a meg nem gyengített jóhiszeműség által támogattatik, a főeskü oda ítélendő volt. .Alperes jóhiszeműsége czáfoltnak nem volt vehető, mert nem hozattak fel adatok, melyek kitüntetnék, hogy alperesnek az elzálogosításnál a bőráru tulajdona iránt s az azt érdeklő jogviszonyokról közelebbi tudomása lett volna, de azon bőr ára nem is olyan, hogy alperes azon áru tulajdonosának J. A.-t el nem fogadhatta volna ; továbbá ha mindjárt alperesnek tudnia kellett is, hogy J. A. csak bizományi s szállitóüzlettel bír, s hogy a bőráru bizományi áru, e körülmény sem enged alperes roszhiszemüségére következtetni, mert a bizományos jogosítva van ügyleteket a bizományi árura nézve saját nevében köthetni, a vele szerződésre lépő fél pedig nem tartozik vizsgálni, hogy vájjon a bizományos a megbízás értelmében járt-e el? Felperes ujabbi felebbezésében kiemeli, hogy nincs törvény, mely a tulajdonost tulajdonának érvényesítésében a harmadik, jogosulatlan személy által engedett zálogjogtól függővé tenné, az osztr. polg. törvénykönyv pedig nincs hatályban nálunk; de ha hatályban is lenne, csak jóhiszemű birtokos érvényesítheti, már pedig a per során alperes roszhiszemüsége begyőzetett, hiszen ö tudta, hogy J. szállító, s hogy bőrökkel nem kereskedik, de feltűnő volt alperes magaviselete, midőn először nála voltunk R. Bélával, eltagadta, és midőn a biztossal megjelentünk, mindjárt előmutatta a bőröket. A felebbezés folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék 1876. évi augusztus hó 31-ón 7089. sz. a. következő Ítéletet hozott: Tekintve, hogy azon körülmény, miszerint alperes hatóságilag bejelentett előlegezósi üzletet vitt, őt sehogy sem menti fel, hogy a zálogtárgyak átvételénél óvatossággal eljárjon; tekintve, hogy alperes ismerte J. Sándornak bizományosi és szállítói minőségét, és azt is tudta, miszerint az bőrkereskedést nem űz, és ennélfogva csekély óvatossággal is megtudhatta volna azt, miszerint a J. Sándor által átadott bőrök nem képezik tulajdonát, ily körülmények között pedig őt jóhiszemű birtokosnak sem tekint-