Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

33 felperes tulajdonjogát és azt vetve ellen, hogy a bőröket 300 frtos követelésének biztosítására zálogul birja, azt állítja, hogy azokat különösen követelése megtérítése nélkül kiadni nem köteles. A jelen esetben felperes keresetét válaszában az alperes beismerése szerint annál levő 438 font bőrre szállitván le, miután felperes azon előadása, hogy az alperesnél levő bőrök ugyanazonosak azzal, melyeket felperes J.-nak elszállítás végett átadott, a közvetlen tudomással biró K. Ferencz tanúvallomásával megerösittetik, ezen tanú vallomásának kiegészítésére felperes részére a pótesküt oda ítélni, s felperesnek a kereseti bőrökhözi tulajdonjogát annak letétele esetén megállapítottnak 'tekinteni, s miután J. a kihallgatott tanuk s a _D. alatti szállítólevél tanúsága szerint csakis szállító és bizományi czóg volt, de saját kereskedéssel nem birt, s miután továbbá az egyúttal kereskedéssel is nem foglalkozó szállító és bizományi czég, mint kereskedésre szánt saját árukkal nem biró s a nála levő áruknak csakis megbízásához képesti kezelésére jogosított czég, a kezelése alatt levő áruk szállítása- és elárusitására, de egyszersmind azok elzálogosítására jogosultnak nem tekinthető, s miután végre alperes mint J.-val viszonyba lépett s mint üzletember előtt J. czége s annak ezen minőségéből folyó hatáskörének terjedelme s különösen az, hogy a kereseti áruk zálogbaadása jogosítva nem volt, felismerhető körülményt képezett, s hogy ezek következtében alperes a saját vigyázatlansága folytán netán hitelezett összegek megtérítését a tulajdonostól nem követelheti, az eskü letétele esetén alperest egyszersmind a kereseti bőrök kiadására kötelezni kellett. Alperesnek felebbezése folytán a budapesti királyi itélő tábla 1876. évi április 11-én 8109. szám alatt következő ítéletet hozott: Az elsőbiróság ítélete oly részbeni változtatással helybenhagyatik, hogy akkor, ha felperes az elsőbiróság által neki oda itélt póthitet leteszi, alperesnek megengedtetik, hogy a főesküt letehesse arra, hogy ő a keresetbe vett 438 font sulyu bőrt mint kézi zálogot kapta J. A .-tói, ennek adott 300 frt kölcsöntőke fedezésére, és ha alperes leteszi ezen főesküt, alperes a 438 font bőrt csakis a 300 frt zálogösszegnek felperes által leendő megtérítése mellett tartozik felperes részére kiadni, és ez esetben a perköltségek megszüntetnek. Ha felperes a póthitet leteszi és alperes a főhitet nem teszi le, azon következmény áll elő, melyet az elsőbiróság a felperes pótesküje letétele esetére megállapított. Indokok: Felperes maga előadja, hogy a keresetbe vett bőrt ő Döntvénytár. XVII. C