Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)

40 elhunyván, a hitbizományban más az örökös mint a szabadon örökölhető vagyonban, következve e §. végpontjában foglalt azon rendelkezés, hogy ezen esetben a közönséges örökösödési eljárás 585 — 590. §§*ai szabályul szolgálnak, ki nem terjeszthető azon tisztán hitbizományi ügyekre, a melyek a hitbizományi birtokos élete tartama alatt a hitbizomány kezelése és terheltetése körül merülnek fel, a mely ügyekben tehát a hitbizományi hatóság az eljárási szabályok szerint a vitás kérdéseket peren kivül is eldöntheti: más részről az eljárási szabályok 21-ik §. szerint, mely §. a ptrs 294. 295. §§-ban foglalt korlátolást kizárja, a felébb viteli bíróságok is jogositvák az elsőbiróságok határozatait megvizsgálni. 32. A csödperügyelö által a csődtömeg ellenében, annak követelései behajtása körül felmerült költségek és kiadások iránt támasztott követelése a csődbíróság illetősége alá tartozik. (1876. szept. 7-én 13922. sz. a. hozott határozat.) Gr. R. Gyula felperes mint vagyonbukott R. Izidor csődperügyelője R. Vilmos Lipót gondnok által képviselt R. Izidor csődtömege mint alperes ellen a csődtömeg követeléseinek behajtása körül volt perügyelöi minőségben felszámított dijai ós költségei fejében 292 frt 47 kr s járulékai iránt keresetet indított a budapesti III. kerületi kir. járásbíróság előtt; alperes kifogást tett az illetékesség ellen, mivel fennforgó követelés a csődbiróság elé tartozik. Az eljáró bíróság f. 1876. évi július 11-én 3377. sz. a. kelt végzésével a kifogásnak helyt adott, mert az 1840 XXII. t. cs;. 79. §-a rendeletéhez képest a perügyelőnek diját a csődbiróság határozta meg ; minthogy a hivatkozott törvény 24. §-a rendeletéhez képest a perügyelőnek kötelességében áll azon tartozásokat, melyek a tömeget követelőleg illetik, ha per nélkül megkaphatók nem volnának törvény utján behajtani, ennélfogva az ily perekből való költségek sem tekintethetvén másnak mint perügyelői dijaknak. Ezen végzés ellen felperes semmiségi panaszt adott be ; mert tévedésen alapul a végzés, mert keresete helytelenül mondatik perügyelöi dijakra vonatkozónak s az nem irányul költségkövetelés bírói megállapítására, tehát nem az 1840. 79. §. alá eső perügyelői dij, hanem a tömeget illető követelések körül felmerült költségek és kiadások megtérítése kéretik. Az ily perköltséget nem a csődbiróság, hanem az illető perbiró állapítja meg, behajtása pedig az 1874. évi XXXIV. §. szerint a személyes bíróság az illetékes.