Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)

114 kérdéses összeg visszafizetésére kötelezték magukat, az előjegyzést annál is inkább igazoltnak kimondani kellett, mert annak bizonyítása, hogy a felvett összeg H. Györgytől megvett telek árába betudatott és ez által felperesnek követelése alperesek irányában elenyészett, alpereseket terhelte. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék a budapesti kir. tábla ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. 89. Ha az eredeti telekkönyvi felvétel kiigazítása iránt kérvény utján bejelentést eszközli) fél per ntjára, s illetve keresetének bizonyos határidő alatt leendő beadására — bejelentésének különbeni visszautasítása terhe alatt — utasíttatott: a kereset be nem adása esetén a bejelentés feljegyzésének törlése nem hivatalból, hanem csak az ellenfél kérelmére és a bejelentő fél meghallgatása után rendelendő el. (1876. július 24-én 7018. sz. alatt.) B. Antal és neje D. Jánosné ellen, az utóbbinak nevére felvett birtok telekkönyvi közigazgatását kérvén; minthogy az e bejelentvény folytán kitűzött tárgyalásnál a helyszínelt birtokos a kiigazítást ellenezte : a telekkönyvi hatóság a feleket peres bejelentőt keresetének 10 nap alatt leendő beadására azzal utasította, hogy ellenesetben a bejelentés hivatalból visszautasittatni és a feljegyzés törültetni fog. A kereset a kitűzött határidő alatt be nem adatván, az első folyamodásu telekkönyvi hatóság a bejelentés feljegyzésének törlését elrendelte. E végzés ellen a bejelentő felek felebbvitellel élvén, a királyi tábla az elsőbiróság végzését helybenhagyta : mert a perre utasító végzés igényt bejelentő ügyvédje D. Péternek a megfelelő vevény tanúsítása szerint még 1872. év márczius 5. kézbesittetvén, midőn a kiigazítási kereset az illető telekkönyvi hatóságnál be nem nyújtatott, sem be nem jelentetett, hogy ezen ingatlanság iránt a per másutt volna folyamatban, a telek. rend. 25. §-ának e) pontja értelmében az igénybejelentvény feljegyzése helyesen rendeltetett töröltetni. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig következő végzést hozott: tekintve, hogy jelen ügyben habár a 6672. sz. alatti perre utasító végzés jogerőre emelkedett az igónybejelentósi feljegyzés törlése iránt a felek előleges meghallgatása nélkül határozatot hozni nem lehet: mindkét alsóbb bíróság végzése feloldatik és utasittatik az elsőbiróság, miszerint azon kérdésre nézve, vájjon a bejelentő felek