Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)

39 uralma alatt 1848. évben jővén létre, a magyar törvények szerint volt megítélendő, ezek pedig az örökösöket általában csak a hagya­ték erejéig kötelezik adósságok fizetésére, miért is felperesnek az osztr. polg. trvkönyv 815. §-a alapján emelt kifogása tekintetbe vehető sem volt. Az eskü le nem tétele esetében ellenben meghiúsulván alpere­seknek megkisórlett azon bizonyítása, miszerint örökségük a kere­setbe vett követelés fedezésére elégtelen, alperesek a kereset értel­mében elmarasztalandók voltak. Alperesnek beadott felebbezése folytán a budapesti királyi itélö tábla 1875. évi szeptember hó 14-én 31526. szám alatt követ­kező ítéletet hozott: Az elsőbírósági ítélet akkép változtatik meg, hogy felperes ke­resetével azon esetre, ha elsőrendű alperes a pótesküt arra teszi le, hogy P. János cs. királyi nyugalmazott kapitánynak néhai báró M. Mihály hagyatéka elleni 600 frtpp. váltókövetelést atyja, M. György utján kifizette, és ezen összeg kifizetése által néhai báró M. Mihály összes hagyatéka kimerittetett, elutasittatik, ós köteles alpereseknek 15 nap és végrehajtás terhe alatt 40 frt perköltséget kifizetni. Indokok: Felperes a perrendtartás engedte azon jogával, hogy az alperesileg másolatban beperesitett okmány eredetijét megtekintse, nem élvén, ezen okmány bizonyító ereje felperes indokolatlan taga­dása által elenyészettnek annál kevésbé tekinthető, mivel a felebbe­zésben csatolt emez okmány eredetijét felperesi ügyvéd peren kívül még 1873. évi november 29-én megtekintette és azt a közlés utáni első periratában aggályosnak nem nyilvánította. Ezen okmány igazolja, hogy néhai báró M. Mihály összes ha­gyatéka 538 frt 58 krt tett ki, ennek folytán csakis azon körülmény bírálandó el, ha váljon ezen hagyatéki összeg az örökhagyó tartozá­sának kifizetésével kimerittetett-e? E tekintetben P. János felperes által kifogás alá nem vett tanú vallomása, mely szerint néhai báró M. elleni követeléséül neki 600 frt kifizettetett, fólpróba erejű bizonyítékot képez, ennek kiegészíté­sére és a teljes bizonyíték helyreállítására tehát elsőrendű alperes­nek a póteskü megítélendő volt. Ezen pótesküt a fenti szövegezés szerint kellett megítélni, s ehhez képest az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni, mert miután a per során csak az állíttatott: hogy P. János követelése első rendű alperes atyja: M. György utján, nem pedig hogy ez által fizettetett

Next

/
Thumbnails
Contents