Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)
40 ki, a perbeli tényállásnak a fentebbi szövegezés felel meg, és az ilykép szövegezett póteskü le- vagy le nem tételétől feltételezetten volt, ugy felperesnek keresetétőli elmozdítása, valamint alperesek elmarasztalása is kimondandó. Azonban a megítélt póteskü le nem tétele esetében alpereseket sem lebetett a kereseti követelés és járulékai erejéig marasztalni, banem kellett az elsőbirósági ítélet megváltoztatásával a marasztalási összeget 538 frt 58 krban és ennek 1862. évi január hó 1-től számítandó 6n/0 kamatjában megítélni, mert a különben is csak feltételesen nyilatkozott örökösök az örökhagyó terheiért csak az örökség erejéig felelősek, már pedig a becsatolt okmány igazolása szerint örökhagyó báró M. Mihály hagyatéka nem több, mint 538 frt 58 krban lett megállapítva, és ennek ellenében felperes nem bizonyította, hogy alperesekre nagyobb összegű hagyaték háramlóit; a kamatok is a fentebbi időtől számítva voltak megítélendők, mivel felperes részéről nincs bizonyítva, hogy alperesek a hagyaték élvezetébe már előbb jutottak. Felperesnek közbevetett felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék következő Ítéletet hozott: A budapesti királyi itélő táblának Ítélete a felhozott indokokból helybenhagyatik főkép azért, mert a döntő körülmény nem az, mit örökölt anyjáról M. Mihály, hanem az, mi maradt hagyatékai elhunyt M. Mihály után alperesekre, e részben pedig az 1. számú végzés ellenébe felperes puszta állításán kivül semmi próbát felhozni nem birt; továbbá elhunyt M. Mihálynak P. János részére fenmaradt tartozása mint a hagyatékot érdeklő teher, minő forrásból elégíttetett ki 1. rendű alperes, az a kérdés eldöntésére közömbös; végre azt, hogy felperes követelése a hagyaték ellenében annak idejében bejelentve lett volna, semmivel nem igazolván, P. János követelésének kielégítése alperesek részéről jogosan történt, melynek folytán a hagyaték kimeritettnek igazoltatván, további fizetésre alperesek nem kötelezhetők. 28. A ki valamely hatósági intézkedés ellen, a mennyiben ez által állítólag megkárosittatott, a felsőbb hatósági közegek előtt jogorvoslattal nem élt, e mulasztása törvénykezési uton többé nem orvosolható. (1876. május 18-án 4709. sz. alatt.) V. Jánosnak, Gr. Károly alperes elleni 52 forint iránti ujitott perében az elsőbiróság következő ítéletet hozott:
