Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

13 bir, mindazonáltal nem lehet alperes társaságot az igénybe vett 40000 frt fizetésére kötelezni. Mert az igényelt mérvbeni díjazás sem előre kikötve, sem utóbb megígérve nem volt. Az igazgató-tanács értesíttetett ugyan arról, hogy felperes működéséért 40000 frtot vesz igénybe, de e körülményt jelentésébe fel nem vette ; a közgyűlés pedig határozatában mellőzte és csak a bizottságok díjazásáról intézkedett; a díjazás mennyiségét e tekintetben is az igazgató-tanácsra bizván. Mert a felperes által felhozott körülményekből, hogy t. i. a keleti vasút ügye bonyolódott és nagy fontosságú, hogy 75 milliónál nagyobb a substrátum, hogy fárasztó munkálatokat kellé végeznie, hogy a munka, melyet készített világos, határozott és jogi érvekkel támogatott, még nem következik, hogy a 40000 frt arányban áll a közelebb ki nem jelölt munkálatokkal, hogy tehát alperes felperesnek megérdemlett munkadíj fejében 40000 frtot fizetni tartozik. Nem következik pedig azért, mert eltekintve attól, hogy félperes azáltal, hogy a megbízást elfogadta s arról utóbb sem mondott le, midőn már annak terjedelmét megismerte, tartozott az elvállalt munkát tehetségéhez képest és mint részvényes saját érdekében is lehető legjobban elkészíteni — eltekintve tehát ezen körülménytől, bármily jelesnek ítéltessék a felperes által végzett munka, illetőleg az általa szerkesztett bizottsági jelentés, nem lehet annak értékét elvontan a tényleges adatoktól számszerűleg meghatározni. Mert a szakértők ez irányban eszközlött becsűje figyelembe azért nem jöhet, minthogy a szellemi munka mint ilyen vagyoni becslést nem tűr, annak belbecse a vagyoni értékre visszavezethető nem lévén. Olyan adatok pedig, melyekből a becsüsök felperes fáradozását, költekezéseit, vagy azon hátrányt, melyet saját ügyeinek szükségszerű elhanyagolása folytán magán vagyonában szenvedett meghatározhatták volna, részletesen sem felhozva, sem bizonyítva, annál kevésbé észlelve és megvizsgálva nem lettek. De felhozva, bizonyítva és szakszerüleg megvizsgálva lettek volna is, azok alapján nem a szellemi munka, hanem az annak készítésére fordított fáradság, időmulasztás és a szenvedett vagyoni hátrány értékét lehetett és kellett volna meghatározni. Mindezeknél fogva, miután a díjazás általában ki nem köttetett, felperes pedig dijait a munkálatokhoz képest részletesen fel nem számította, sem oly költekezést, melyet magáéból tett volna fel nem hozott, valamint egyéb ügyeinek el nem intézéséből eredett vagyoni hátrányt sem mutatott ki, az ítéletet csak a tanúk vallomásai és a