Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

21 időt, fárasztó kutatásokat és kiváló figyelmet igénylő elötanulmányozásokra fáradsági és munkadij fejében 40000 frtot vesz igénybe, s ezen igényét az igazgató-tanácsnak közgyűlés elé leendő előterjesztés végett bejelentetni kérte; s a bizottság ezt meg is tette. Az igazgató-tanács az 1873. június 18-án tartott közgyűlésnek tett jelentésében azt emelte ki, bogy a közgyűlés kebeléből kiküldött működő és vizsgáló bizottságok a társulati vállalat, igy tehát közvetve a részvényesek érdekében feláldozó tevékenységet fejtettek ki, s ennélfogva indítványozta kimondatni: „aközgyűlés elismerő köszönetét nyilvánítja úgy a működő, mint a vizsgáló-bizottság tagjainak s utasitja az újonnan választandó igazgató-tanácsot, hogy a bizottságok feláldozó fáradozásainak méltó dijazása iránt saját belátása szerint intézkedjék." E tényállásból kiderül, hogy alperes társaság a bizottságot saját részvényes tagjaiból választotta; hogy a bizottság tagjai s igy felperes is a megbízást mint a társaság részvényesei kapták ós fogadták el; hogy azt a jutalom ós díjazás előleges kikötése nélkül vállalták el. Már most tekintve, hogy az ekkép keletkezett megbízás jogi természeténél fogva ingyenes ügylet, s hogy épen azért szabadságában állott azt felperesnek el vagy el nem fogadni, sőt arról le is mondani; tekintve, hogy a szabálytól eltérőleg a megbízási ügylet díjazás mellett létrejöttnek csak az esetben tartathatnék, ha a bizottság, illetőleg annak tagjai a megbízás elfogadásának feltételéül a dijaztatást előre kikötötték volna, — jelen esetben maga a megbizás a társaság kötelezettségét részvényesei által megbizásuk körében teljesített munkálatok dijaztatása iránt meg nem alapította. Azonban felperes ez általános elvi szemponton kivül hivatkozik a közgyűlésnek 1873. évi június 18-án hozott határozatára. Igaz ugyan, hogy a most érintett határozat közvetlenül nem felperesre, s nem is különlegesen az általa teljesített munka díjazására, hanem a bizottságok feláldozó fáradozásukra vonatkozik, s igaz ugyan az is, hogy az elhatározott díjazás az igazgató-tanács saját belátása szerinti intézkedésére bízatott. De miután felperes a vizsgáló bizottságnak tagja volt, kétségtelen, hogy mint ilyen a közgyűlés által elfogadott dijazást saját fáradozásáért igénybe vehette. És miután az igazgató-tanács ez iránti kérelmét nem teljesitette, jogosítva lett dijaztatását perutján is követelni. Jóllehet tehát felperes a kifejtett utóbbi alapon kereseti joggal