Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

4 Indokok: Mert 1-ször a kereskedői könyvek a prdts. 175-ik §-a szerint csak egy évig és hat hónapig tartják meg megtámadásra bizonyító erejöket, az A) alatti könyvkivonat utolsó tétele pedig ezen meghatározott időt jóval meghaladta, s ugyanazért törvényesen ezen tétel a megszabott idő lefolyása után alperes tagadása ellenében mit sem bizonyít. 2-szor. A kihallgatott 2 tanú, sem az áruczikkek megrendelését, sem kézhez jutását nem tudja igazolni, annyival inkább, mivel azoknak misége a számlában nincsen megnevezve, annál fogva alperest csupán azon saját beismerése alapján, miszerint beismeri, hogy rendelt és kapott is áruczikkeket, de azokért 45 vagy 46 forint híján már meg is fizetett, kellett a beismert összegben elmarasztalni. A budapesti kir. tábla pedig 1875. július 5-iki 22798. sz. alatt következő Ítéletet hozott: Az elsőbirósági Ítélet megváltoztatik és köteleztetik alperes 200 frt tőkét, ezen összegnek 1874. évi október 22-ik napjától számítandó 6% kamatait felperesnek 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Felperes a per során kihallgatott ós teljes hitelt érdemlő F. Lajos és K. Sándor tanúinak egybehangzó vallomásaikkal bebizonyította azon ténykörülményt, hogy alperes neki a tőle vásárolt áruczikkekért 1873. évben 200 forinttal adósa volt, mely bizonyitott ténykörülmény ellenében nem volt alperesnek azon kifogása, hogy ő felperes követelését 46 frt hiányával kifizette, figyelembe vehető, mert alperes önmaga azt állítja, hogy a fizetéseket 1871. 1872. és 1873. években teljesítette, míg az emiitett tanuk határozottan azt bizonyítják, hogy a jelen követelés tárgyát képező 200 frttal alperes 1873. évben még tartozott felperesnek. Ezek szerint az alperes által előadott és részben tanuja által is bizonyitott fizetések valamely korábbi s nem a jelen követelés törlesztésére fizettetvén, alperest, habár nem is a keresethez mellékelt könyvkivonat, de a felperesi tanuk bizonyítása alapján kellett a 200 frt tőke, annak a kereset megindításától számítandó 6°/0 kamatai és mint pervesztest a költségekben marasztalni. Alperesnek ezen ítélet elleni fölebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék 1875. évi október 20-án 9693. szám alatt következő Ítéletet hozott: Mindkét alsó bírósági Ítélet megváltoztatásával, alperes a keresetbe vett 200 frt tőkét, annak 1874. évi október hó 22-töl számítandó 6°/0 kamatait és 10 forint perköltséget csak azon esetre