Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

21 22. Tekintve, hogy az ideiglenes törvénykezési szabályok 145. §-a, s illetve az átmeneti intézkedések XlX-ik czikkének 2-ik pontja, az 1855. évi deczeuiber 15-én kibocsátott telekkönyvi rendtartás hatályát az ezzel kapcsolatos későbbi rendeletekkel együtt tartatott fenn; ugy tekintve, hogy a magy. kir. igazságügyminiszter, midőn az 1868. évi LIII-ik t. cz. 12. §-ban foglalt felhatalmazás alapján 1870. évi február 5-én kibocsátott rendeletével, a hivatott rendtartást Erdélyre kiterjesztette, abba a 118. b) §-a alatt az 1860. évi szeptember ID-én a jelzálogos keresetek tárgyában kiadott rendeletet szószerinti szövegében változatlanul átvette: ezen telekkönyvi pótrendelet hatálya a budapesti kir. ítélőtábla területén is fennhagyottnak veendő. (Teljes ülési megállapodás.) * (1876. február 9-án 104. sz. a. hozott határozat.) T. Ágoston ügyvéd mint vagyonbukott R. Mátyás csődperügyelője s tömeggondnoka, végrehajtás elrendelését kérte J. Sarolta mint néhai K. Sándor végrendeleti örököse és L. Julianna T.Györgyné mint a jelzáloggal terhelt ingatlan tulajdonosa ellen 682 frt tőke és járulékai iránt. A nagyváradi kir. törvényszék 1875. február 8-án 1 99 6. sz.a.a végrehajtást elrendelte, s a telekkönyvi hatóságot foganatosítás végett megkereste, ez ellen L. Juliánná T. Györgynó által semmiségi panasz adatott be, mivel ő elmarasztalva, sem a per függősége a telekkben feljegyezve nem levén, ellene végrehajtás nem rendelhető. A m. kir. Curia mint semmitőszék, a neheztelt végzéseket panaszló L. Julianna T. Györgyné tekintetében a ptrs. 297. §. 1. és 18 pontja alapján minden következményeikkel együtt megsemmisítette s a végrehajtató felet fenforgó végrehajtási kérelmével, a mennyiben az panaszló ellen is van intézve, elutasíttatni rendelte: mert a panaszló a végrehajtandó ítélettel a kérdéses követelésben nem lévén elmarasztalva, annak alapján a végrehajtás ellene, illetve a nagyváradi 1513. számú telekjegyzökönyvben foglalt s előzőleg tulajdonába átment ingatlanokra törvényszerűen nem volt elrendelhető, miután a per függése a maga idején a telekkönyvi rendszabályok értelmében az említett telekjegyzőkönyvben fel nem * Nagy horderejű elvi határozat; ez által a hétszemélyes tábla s ennek megszűntével a semmitőszék által is (Döntvénytár II. folyam e. k. 225., I. és II. folyam uj kiad. 170. számú határozat X. kötet 348. §.) eddigelfogadott azon eljárás, hogy a végrehajtás előző perfeljegyzés nélkül is, a jelzálog uj tulajdonosa ellen, mennyiben a birtokváltozás a per folyama alatt történt, elrendeltetett, s melynek alapját azon feltevés képezte, hogy a bekebelezett követelés behajtása iránti per folyamatban léte a telekkönyvben fel nem jegyezhető — teljesen megváltoztatott.