Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

110 telekjkönyvben foglalt ingatlanokra 1850. február 20-tól, mint a fentebbi követelés betáblázása napjától számítandó elsőbbséggel átke­beleztetni rendelte, mert a fennt jelzett követelés a rombányi 90., 274., 11. és 78. számú telekjkönyvben P. Emilia illetőségére 1858 —13050. sz alatt bejelentetett; miután pedig a fentebbi telekjkönyvben foglalt közös birtokból P. Emilia illetősége a közbejött tagosztály folytán az 1865. évi 985. számú végzéssel az 558. sz. telekjkönyvbe kizáróla­gosan P. Emilia csődtömege javára a 610. és 611. sz. telekjköny­vekben pedig mint egyik közös birtokos javára átvezettetett, az eként tisztán P. csődtömeget illető birtokra a csődtömeggondnok hozzá­járulása után a jelzálog átkeblezést elrendelni kellett. S. István részéről tett azon ellenvetés, miszerint a romhányi 558. számú telekjkönyvben foglalt birtoknak felerósze P. Emila örökösei elleni osztályos per folytán S. István részére ki is hasitta­tott, még azon esetben hahogy ezen birtokváltozás az 558. számú telekjkönyvben kitüntetve volna is, birói figyelembe nem vétethetett azért: mert a fentjelzett váltókövetelés a romhányi 78., 90. ós 274. számú telekjkönyvek bejelentési lapján P. Emilia illetőségére a telek, rendt. 3. §-a értelmében átkeblezós végett bejelentetett; ellen­ben a kérdéses osztályos pernek feljegyzése S. Johanna javára csak 1864. évi 2892. sz. alatt eszközöltetett, minélfogva, miután az 1865. évi márczius 14-ón 985. sz. alatti végzéssel a 11., 78., 90. és 274. számú telekjkönyvekben foglalt közös birtokból a P. Emilia csődtö­megét illető rész az 558. sz. telekjkönyvben kizárólag P. Emilia csődtömege javára lön bevezetve, tekintettel a később szerzett jogokra, az átkeblezést elrendelni kellett. S. István felfolyamodása folytán a pesti kir. ítélőtábla 1872. évi október 15-ik napján 27925. sz. a. következő végzést hozott: Tekintve, hogy a bejelentés nem kereset, hanem kérelem alakjában adatván be, az eljáró telekkönyvi hatóságnak, kire a kitű­zendő tárgyalás folytán a telek, rendt. 35. §. értelmében csak a felek közötti egyesség megkisértésére s a mennyiben ez nem sikerül, a peres eljárás megindítására, s illetőleg miután kereset nélkül peres eljárás meg nem indítható, bejelentőnek keresete beadására való utasítására terjedhetett, s így jelen esetben, midőn az átkeblezésre nézve a felek között lényeges vitapontok keletkeztek, az átkeblezés érdemében határozat nem lett volna hozható; minélfogva is az első­bíróság neheztelt végzése feloldatik, s bejelentő oda utasittatik, hogy rendes útú keresetét e végzés vételétől számitandó 30 nap alatt

Next

/
Thumbnails
Contents