Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

52 seti telek fele részére felperesnek a tulajdonjogot megitélte, a másik fele részére indított keresetével azonban azt elutasította. A budapesti kir. Ítélőtábla 1875. évi február 22-én 33143 — 1874. sz. alatt hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta, felperest keresetével egészen elutasította és az alperes ellenében felmerült bűnjelenségek megvizsgálása végett, ezen polgári pernek iratait, az ítélet jogerőre emelkedése után a bünfenyitő bírósághoz áttétetni rendelte; mert felperes keresetét az édesatyja P. Ferencz és alperes édesatyja P. Salamon között állítólag 1836. évben Jateken a jegyzői lakban megkötött szerződós létrejöttére, és ezen szerződés tartalmának néhai P. Salamon által bíróságon kívül törtónt állítólagos beismerésére alapította. Felperes azonban a kérdéses szóbeli szerződés létrejöttét nem igazolta, mert annak igazolását egyedül M. született P. Phana tanúval kisértette meg, ennek vallomása pedig, ha mellőzve bár személyes viszonyaiból felmerülő aggályosságát, félbizonyitéknak vétetnék is, felperes által ki nem egészíthető, mivel ezen vallomásban körülirt ténykörülmény bizonyításául felperes által, ki akkorában még csak 9 éves volt, póteskü le nem tétethetik. De nem sikerült felperesnek annak bizonyítása sem, hogy a kereset alapjául vett szóbeli szerződés létrejöttét ós tartalmát alperes édesatyja néhai P. Salamon bíróságon kívül beismerte volna, mert az e végre felhívott tanuknak e tekintetben különben sem határozott vallomásukból nem derül ki különösen az, hogy előttük mint tudvalevőleg a valóság megtudására, illetőleg a szóban forgó beismerés elfogadására érdekeltek előtt P. Salamon komoly akarattal és oly czélzattal tette volna az állítólagos beismerést, hogy az bizonyítékul szolgáljon. Felperes kereseti állításai tehát mindkét irányban bizonyitatlanok maradtak, s azért őt keresetével el kellett utasítani. Minthogy azonban alperes által az ellenirathoz csatolt nyugta készítése körül büntetésre méltó cselekvóny jelenségei merültek fel, annak kiderítése végett az összes iratoknak a bünfenyitő birósághoz leendő áttételét el kellett rendelni. A magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék azonban a budapesti kir. ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét hagyta helyben; mert felperes keresetét arra alapítja, hogy P. Salamon P. Ferencznek 700 frttal tartozván, köztük 1836. évi pünkösdkor azon